Mik lehetnének az esetleges megoldások a rengeteg fiatalkori magányos ember problémájára?

"Ám ennek nem feltétlenül kéne így lennie, de éppen a sok önző, magányos, egyedüli harcos bújkáló ezt idézi elő.. a sok azonos magánügy pedig már réges rég nem csupán a magányosok magánügye, hanem a társadalom közügyévé növi ki magát!!!"

Erről az a véleményem, hogy a közösség bekaphatja! Egész életemben ki voltam közösítve, mert férfi létemre vékony, törékeny alkat voltam mindig is, könnyű célpont, továbbá nem volt nagy a pofám és jól tanultam. Később, meg azért nem kellettem a nőknek, mert nem csak megdugni akartam őket, hanem szeretetet, érzelmeket akartam, nem pedig vertem a mellem, mint valami gorilla. Önző lennék? Lehet. Van olyan közösség, amiért hajlandó vagyok tenni és van, amiért nem. Sokáig azt szerettem volna, hogy befogadjanak az emberek, ne pedig egy kolonc, egy pótkerék legyek, aztán rájöttem, hogy egyedül is többre vagyok képes, mint ők együtt, akkor minek közösködjek? A társadalom elmehet a francba!