Hogyha az ember alapvetően társas szociális lény akkor miért van ennyi magányos farkas akiket ha megkérdezel akkor azt mondják, hogy nekik ez így teljesen jó boldogok, de közbe mindenki látja hogy boldogtalanok csak ők nem?

Mert ha te lennél a magányos farkas, boldogan bevallanád ország-világnak, hogy senkit se érdekelsz, senkinek se kell a társaságod és amúgy egy csődtömeg vagy?

Nos én ezért hangoztatom mindenkinek, hogy "Nagyon jó nekem egyedül, független, boldog, szingli vagyok meg karrierista" meg ilyen hülyeségek. Így nem kell megalázkodó magyarázkodásba kezdenem arról, hogy: "tudom anya, hogy egy aranyos lány vagyok, de sajnos te elfogult vagy és nem látod hogy mellette bűnronda így nem kellek egy pasinak se.." és hasonlók.

Biztos vannak olyan egyedülállók, akik csak ráfogják, hogy így jó nekik, de biztos vannak olyanok is, akik tényleg egyedül érzik jól magukat.

Én meg gyakrabban látom azt, hogy párkapcsolatban élők mondják, hogy milyen boldogok, közben meg süt róluk a boldogtalanság.

Mert talán így van? Inkább ülök otthon a gondolataimmal, meg néha találkozok a pár barátaimmal. Nem érzem, hogy miért lennék boldogabb, ha találnék pár átlagos tinédzser havert. Nem akarok általánosítani, de a 15-18 éves korosztály nagy részétől hányingerem van. Amikor buszon látom őket, és arról beszélgetnek, persze úgy, hogy minden mondatukban legalább 2 obszcén szó van, hogy melyik csaj hogy néz ki, ki kivel kavar, dug, milyen durva buliban voltak, faszuk kivan a hülye szülőkkel, hogy azt akarják hogy tanuljanak, hogy para van, mert drogtesztre küldték őket.

Nem akarok olyan párkapcsolatot, ahol a lány azért jár velem mert menő vagyok a társaságában, és vica versa. Nem akarom, hogy a szex legyen a kapcsolat fő motívuma, nem akarok azért barátnőt, hogy legyen. Nincs szükségem olyan emberekre, akikkel minden nap jópofizhatok, majd ha már nincs szükségük rám hátba szúrnak.

Van elég sok kivétel is, de azt kikeresni a sok gyökér között rettenetesen nehézkes, inkább megmaradok a 4-5 közeli barátomnál, és élek boldogan 'egyedül'.

De egyébként nem értem, hogy 21. század, ahol azt nézik ki, aki utálja a melegeket és a füveseket, a nagy elfogadásban miért nem lehet megérteni, hogy vannak olyan emberek, akiknek jó egyedül is?