Akkor én most lúzer vagyok?

Nem csináltál magadból lúzert, csak eltolódtak nálad nagyon az arányok. Az már fél siker, hogy magad is belátod a problémát és tenni akarsz érte.

Mit tudunk tanácsolni?

Keress más hobbit is magadnak. Biztos van olyan dolog, ami érdekel. Ez lehet valami tanfolyam, klub, akármi.

Nem kell értened semmihez, ahhoz, hogy hobbid legyen. A hobbinak ez a lényege. Találj valamit, amit szívesen megtanulnál, vagy megismernél néhány óra keretében és fizess be valamilyen tanfolyamra. Én pl mikor új városba költöztem, jógázni jártam el, hogy embereket ismerjek meg. Működött :) Járhatsz kirándulni, vagy klubokba, esetleg sportolni valahová, ahol csoportokban vannak az emberek. Pl tánc.

Hiába keresel olyasmit, ami a komfortzónádon belül van, most olyan lépéseket kell tenned, amik kimozdítanak onnan, így szokatlan, merésznek tűnő dolgokba kell belevágnod, ha ki akarsz mozdulni a holtpontról. Nincs semmi szégyen abban, ha eljársz valahová, hogy emberek közt légy, sőt ez meglehetősen általános dolog. Járj el valamilyen tanfolyamra, vagy csoportba és meglátod, ha megismerkedsz egy-két emberrel, a többi megy magától.

"Hosszú éveken át (kb. 8 éves koromtól) a legteljesebb mértékben számítógép (ill. technika) függő vagyok. Az osztálytársaim régen úgy beszéltek rólam hogy "egy k*csög gépb*zi begyepesedett kocka"."

Ők a lúzerek. Komolyan, annyira utálom az ilyen embereket. Én soha senkire nem mondom, hogy lúzer, csak arra, aki mást bánt. Azért, mert szerintem ha valakit lúzernek nevezünk, akkor feltételezzük, hogy az általunk jónak tartott életszemlélet a helyes csak.

Én 21 éves nő vagyok, és nem tartalak lúzernek, de őszintén engem kissé untatnál, mert engem meg épp hogy nem érdekelnek ezek a dolgok. de ha pl ugyanennyire szeretnél valamit, ami engem pont érdekel, máris érdekes lennél te is. Szóval ki mondja meg, hogy lúzer vagy-e? (Megjegyzés: kérlek, ne írj csajozós privát levelet, van barátom. Bocsi, de néhányan már akkor is írnak, ha csak megemlítem, hogy nő vagyok.)

Paul McCartney: "Régen pár emberről azt gondoltam, hogy fura. Ma már azt gondolom, hogy akik másokat furának neveznek, ők a furák."

Tanácsom: szilveszteri fogadalmak, nem egy, hanem több. Én is hasonlóan voltam hozzád, de nekem az volt a bajom, hogy mindig mindent halogattam. És évek teltek el eredménytelenül. Összeírtam a dolgokat, amiket meg akarok csinálni, és 90%-ukat megcsináltam. Elkezdeni nagyon nehéz, de egy idő után azért csinálod, hogy ne szegd meg. Mindig összeírtam, mennyire voltam sikeres. Azt mondják, ha sok figyelmet szentelsz 1 elhatározásnak, sikerülhet. van, aki így fogyott le. És nekem voltak olyan fogadalmaim is, amiket elvileg nem lehet befolyásolni, pl. hogy nem leszek nagyon izgulós (vizsgák, állásinterjúk). Elvileg ezt nem lehet befolyásolni, mégis sikeresnek érzem.

Amit érdemes megfogadnod, az az, hogy ha legközelebb meghívnak valahová, igent mondasz. összeírod, mi az, ami régóta érdekelne, de sosem csináltad, és még van esélyed. Pl. mindig is akartál nyelvet tanulni. Vagy táncolni tanulni. Azt mondod, enm keresel rosszul, úgyhogy próbálkozhatsz ilyennel. Lehetőleg olyan dologgal, amit nem egyedül kell csinálni, mint pl. a gitározás. Menj el valami körbe. Nem tudom, olvasókörbe. Vagy ha szeretsz valami együttest, keress rá a Facebookon, van-e valami rajongói csoportja, és idővel találkozót szervezhettek. Biztos vannak olyan facebookos csoportok is, ahol számítástechnikát szerető emberek vannak. Ha nincs, csinálj. Ha úgy is érzed, nem érdekel semmi, azért valamit csak szeretsz egy kicsit.

És nem rossz szerintem az sem, ha végiggondolod, hogy tudsz a számtechről beszélgetni oylan emberekkel, akik nem értenek hozzá.

Kezdj el sportolni. Akár csoportban, akár egyedül. Ha sokat gépezel, rosszat tesz a hátadnak. Most még nem érzed, de idős korodban örülni fogsz neki.

Remélem, segítettem. És vanank nők is, akiket ez érdekel, pl. van ilyen barátnőm is, aki programozónak tanul.

Szóval hajrá. És nem vagy lúzer.

Szia!

Nagyon hasonlóan éreztem magam én is! Viszont (FONTOS) én előbb kezdtem el pánikolni, hogy lemaradok a szociális dolgokról, 15-16 éves koromban már vastagon. Akkor döntöttem úgy, hogy onnantól nem játszom számítógépen úgy nyugdíjas koromig. És talán emiatt sem mélyedtem el nagyon az infós szakmában, és most töredékét tudom egy átlag infós tudásának. De talán nem is ez a szakma érdekel, csak egy bizonyos fokig. Annyira nem rossz, legalábbis munkahelyek és fizetések tekintetében. De a lényeg, hogy se szakmai, se szociális területen nem értem el sokat. Te legalább a szakmai tudást megszerezted, és érdekel. Most pedig gratulálok az elhatározásodnak, hogy új életet kezdesz.

28/f