Miért kell rosszul éreznem magam, azért mert facebookon kevés like van a profilképeimen?

Oriza +1

-=ACZÉL=-

Pedig kedves kötekedő barátunk, akármennyire is próbálod a véleményedet személyeskedéssel és a másik becsmérlésével igazolni, a tény az, hogy a lájkok számának és a valódi népszerűségnek talán csak minimális köze van egymáshoz. A lájk magának a képnek szól, pontosabban a kép tartalmának. Érettebb esetben. Tinikorban meg annak, hogy kinek hány olyan "ismerőse" van, akik mechanikusan végiglájkolják a feltöltött képeket. Vagy esetleg azt is mutathatja, hogy ki hány embert tudott valamilyen "üzlettel" megfűzni, hogy lájkolja a képét. Régen teveclubos datolyákért ment az üzletelés, most facebook-lájkokért. Jártál valaha ask-fm-en? Nézd végig, hány lájkkunyeráló van! "Lájkolom 50 válaszodat, ha lájkolod a face profilképemet". Na, ennek aztán baromi nagy köze van a népszerűséghez.

Attól meg, hogy hülyének nézel midnenkit, aki mást mer gondolni, mint te, még nem lesz igazad. Bár ha te ettől jobban érzed magad, hidd csak azt. ;-)

'Kötekedő' barátunk nem kötekedett, csak leírta eléggé korrekten a véleményét. Amit normális stílusban bárki megtehet, tök mindegy ki mennyire ért egyet vele.

Én már majdnem ránéztem a profilképemre, aztán rájöttem lesz.arom, tudom hogy nem vagyok népszerű és.. szerencsére nem is érdekel.

-=ACZÉL=-

Ahhoz képest, hogy nincsen igazam, nem nagyon sikerült konkrétan reagálni arra, amit írtam :(

Írd már le, hogy melyik része nem igaz, és megvitatjuk, jó?

"A lájk magának a képnek szól, pontosabban a kép tartalmának. Érettebb esetben."

Ezt meg röhejes leírni úgy, hogy utána 5 sort írsz arról, hogy milyen szánalmas dolgokra képesek azért, hogy tetszikeljék a képüket. Senki sem "érett" (ez a szó mit jelent?) emberekről beszélt, hanem az átlagról.

És attól még, hogy rossz kedvem van, nem kell 3x annyit foglalkozz azzal, hogy milyen stílusban írtam, nem pedig azzal, hogy konkrétan mit.

Én a tartalmával nem vitatkoznék a dolognak, de abban igaza van, annak, aki kritizált, hogy olyat nem mondhatsz, hogy ne a stílussal foglalkozzunk, hanem azzal, amit mondasz. olyan, mintha én elmennék mondjuk egy nyelvvizsgára szakadt nadrágban, koszos pólóban. Ez nem kelt jó benyomást, mert ha nem értesz valakivel egyet, és úgy érzed, hibásan is érvel, akkor is illik megtisztelned egy kedves hanggal. Pusztán azért, mert szóba állsz vele. vagy nézd hülyének, és hagyd a fenébe, vagy beszélj vele, de akkor beszélj tisztelettel.

"'Kötekedő' barátunk nem kötekedett, csak leírta eléggé korrekten a véleményét. Amit normális stílusban bárki megtehet, tök mindegy ki mennyire ért egyet vele. "

Így ez sem igaz, mert pont hogy nem volt normális a stílus.

Egyébként én kezdem úgy látni, hogy itt különféle emberek vitatkoznak, akik más tendenciák alapján ítélnek. van, aki ask.fm-mel példálózik, amit én életemben meg sem nyitottam, viszont lehet, hogy valaki csupa magát művésznek képzelő (vagy tényleg az) fotós ismerőssel rendelkezik (akár pár fényképezővel rendelkező tinédzserrel), akik inkább lájkolják a fókusztávolságot, akkor is, ha egy kutya van a képen.

A stílus nem fontos, vagy minimum másodlagos. Ha elmegyek szakadt ingben nyelvvizsgára, egy tizeddel sem adhatnak rosszabb jegyet az öltözékem miatt, kivéve, ha előtte tájékoztatnak, hogy a megjelenést is pontozzák. Márpedig nyelvvizsgázni csak a jegyért megyek, nem a formaságok miatt.

És számon kérhető a stílus, csak az annyira mellékes, mert még mindig ott tartunk, hogy elcsevegtünk arról, hogy milyen gonoszan és csúnyán nyilvánultam meg, de érdemi reakció nem született. Vagy ez így rendben van? Hogy elcsámcsogunk ilyen apróságokon, nehogy érdemi vita legyen?