Mindenhonnan kilógok a sorból és már nem bírom, mit tegyek?

Na szóval...Én mint azt írtam már, szintén meglehetősen kilógtam a sorbol mindig,(Tulajdonképpen a mai napig is meglehetősen ez a helyzet...)aminek oka egyrészt az volt, hogy egész helyes gyerek voltam már az iskolában is, másrészt pedig meglehetősen olvasott és művelt...Éshát EMIATT örökös írígység, és rosszindulat vett körül mindig-mindenhol, de ezt a tényt akkoriban még nem tudtam felismerni gyerekfejjel, csak annyit érzékeltem a társaim viselkedéséböl, hogy valahogy nem igazán akarnak befogadni a baráti körök,ráadásnak ÍGYEKEZNEK IS AZ ÖNBIZALMAMAT örökösen a sárba tiporni mindenféle módon...Pedig nem voltam sem gonosz jellemü, sem rosszindulatu,amivel kiérdemeltem volna ezt a viselkedést...Úgyhogy állandóan kívülállónak éreztem magam az osztálytársaságban, és csak néhány barátom volt, bár az is igaz, hogy azok legalább megbízható barátok voltak, de a többség úgy álltalában nagyon negatívan állt hozzám mindig...És ennek a jelenségnek sokáig nem értettem az okát...Aztán idővel észrevettem hogy a többiek negatív hozzáállása mögött a puszta írígység állt mindig, amiért én helyesebb srác voltam, és jóval okosabb is, mint ők...Éshát miután FELISMERTEM a motivációik okát,onnantol már ÉRTETTEM MINDENT,ahogy mondani szokás...Éshát tudtam azt is, hogy innentöl KÉT DOLGOT TEHETEK, ha változtatni akarok a meglévő állapoton...Vagy megpróbálom bebeszélni magamnak, hogy tulajdonképpen igazuk van a többieknek,éshát énis olyan jelentéktelen-buta-primitív gyerek vagyok, mint amilyenek ők, és ELFOGADOM-ELJÁTSZOM EZT A SZEREPET, ami álltal nagy valószínüséggel BE TUDNÉK ILLESZKEDNI A TÖBBIEK TÁRSASÁGÁBA,avagy pont ellenkezőleg cselekszem:Igyekszek MÉGJOBBAN kilógni a társaságbol, és az "előre menekülés" útját választani, valahogy úgy, mint amikor egy gyorslábu szarvas ELIRAMODIK TELJES ERŐBÖL, hogy a körülötte csaholó farkasfalkát minnél inkább maga mögött hagyja, és ezálltal nyerjen szabadulást...Szóval én a második variációt választottam, és teljes erőbedobással igyekeztem MÉGJOBBAN kilógni a társaságbol...Kemény testedzésbe kezdtem, és ígyekeztem mégtovább fokozni a műveltségemet-olvasottságomat, úgyhogy egy idő után már ANNYIRA "fölötte álltam" a többi gyereknek, hogy már szinte szabályosan a "fejükre nőttem" ahogy mondani szokás...Azaz egy idő után már ANNYIRA MINDEN TÉREN FÖLÖTTÜK ÁLLTAM, hogy már akarva-akaratlanul is elkezdtek TISZTELNI, és "adni a szavamra", sőt, már mindent megtettek, csakhogy ÉN barátkozzam VELÜK...Viszont ezen viselkedéssel énis meglehetős kényszerpályára kerültem, ugyanis INNENTÖL nem volt már mód holmi "hagyományos", egyenrangu felek barátkozására, tetszett-nemtetszett, bele kellett törődnöm abba hogy a "barátságaim" jórészt tulajdonképpen egyfajta "bandavezér", és a "lelkes hódolói" féle kapcsolatokat kezdtek felvenni egyre inkább...Éshát sajnos idővel úgy meg is szoktam ezt az állapotot, hogy másfajta barátságot már régóta nemis tudok elképzelni se, csakis ilyet...Meg már ezt szoktam meg...Szóval a későbbiekben már nem voltak úgymond "beilleszkedési gondjaim", viszont igazábol BARÁTAIM SEM VOLTAK a továbbiakban sem, csakis "LELKES HÓDOLÓIM", akik úgymond áhítattal néztek fel rám...Nem mondom azt, hogy ez az állapot is normális lett volna teljesen, viszont úgy voltam vele, hogy MÉG MINDIG JOBB, mintha az ÖNÉRZETEMET-ÖNBECSÜLÉSEMET feladva ELFOGADTATTAM VOLNA MAGAMMAL AZT, hogy:"Igen...Tulajdonképpen igazuk van a többieknek, mivel ÉNIS pont egy olyan jelentéktelen-buta-primitív tucatemberke vagyok, mint amilyenek ők"...Hű...Egy ilyen variációtol MINDEN MÁS MEGOLDÁS JOBB VOLT AZÉRT, ezt vallom a mai napig is...Szóval van egy olyan érzésem, hogy neked is alighanem CSAK EZEN KÉT ÚT KÖZZÜL LEHET VÁLASZTANI...De hogy TE melyiklet választod, azt már neked kell majd eldöntened...Miszerint "előre", avagy "hátrafelé" rákapcsolva akarsz-e majd kikerülni ebböl a jelenlegi zsákútcaszerü állapotbol...Ezt döntsd el magadban legelőszöris, aztán ha megvan az elhatározás, akkor el kell majd indulnod mielőbb valamelyik irányba, ha ki akarsz kerülni ebböl a jelenlegi, meglehetősen bosszantónak tűnő szitudbol...

Lehetséges éppen harmadik út is, csakhát ahhoz előszöris el kell döntened magadban azt, hogy MENNYIRE FONTOSAK NEKED AZ EMBEREK, illetve az EMBERI TÁRSASÁG? Nekem viszonylag egyszerü dolgom volt anno, ugyanis én idővel rájöttem arra, hogy IGAZÁBOL nekem nincs is szükségem az emberek társaságára,legalábbis olyan értelemben nem, mint holmi "társas lénynek"...Alaposabban magamba nézve ugyanis rájöttem arra, hogy nekem inkább csak CSODÁLÓKRA van szükségem kizárólagosan, illetve legjobb esetben is olyanokra, akikkel TARTALMAS társalgásokat lehetett folytatni a "világegyetem nagy kérdéseiröl", avagy tudományos-történelmi témákrol...Úgyhogy rájöttem idővel arra, hogy nekem még a "legmagányosabb" időszakaimban se úgy hiányoztak az emberek-gyerekek mint BARÁTOK,meg holmi KÖZÖSSÉG...Erre onnan jöttem rá,hogy ahogy megfigyeltem magamon, kifejezetten idegesített az mindig, ha valaki az ÉRZELMEK-EMBERI KAPCSOLATOK irányábol akart közelíteni hozzám bármikor is... Egyszóval TUDOMÁNYOS eszmecserére, újdonságok egymás álltali megismertetésére vágytam gyakran,ez mondjuk vitán felül áll, de holmi "emberi kapcsolatok" kialakítása nemnagyon hiányzott nekem sohasem...Ígyhát akkor az én számomra TÖKÉLETESEN BE IS JÖTT a "társaságok mindenkori középpontja" szerep, körülvéve örökösen csodálókkal, avagy esetleg írígyekkel, viszont nem biztos hogy neked is bejönne ez a szerep, és megoldás, amennyiben te inkább BARÁTI KAPCSOLATOKRA vágyol a környezeted kapcsán, és nem csodálókra...Úgyhogy először is döntsd el magadnak azt, hogy MIRE IS VÁGYOL IGAZÁBOL, mert a további lehetséges utakat ennek alapján lehet kijelölni majd magadnak...Szóval egyik irány:Amennyiben BARÁTOKRA vágyol, akkor valszeg LEJJEBB KELL ADNOD idővel az önérzetedböl, és meg kell békülni azzal a szereppel, hogy megpróbálsz úgy viselkedni, mint aki "semmivel sem érzi magát jobbnak-többnek mint a környezetében élők"...Ha el tudod játszani ezt a szerepet, akkor szerintem be fognak fogadni idővel mindenhol a társaságok, viszont amennyiben úgy nézed a magad helyét a világban ahogy én szoktam nézni, akkor CSELEKEDJÉL ÚGY, ahogy azt fentebb leírtam magam kapcsán az előző hsz-ben...(Ez lenne a másik irány...)Harmadik út akkor van, ha IGAZÁBOL se barátokra, se csodálókra nem vágyol...Hanem egyszerűen nem érdekelnek az emberek és kész...Ez esetben viszont nem kell se előre, se hátrafelé menekülnöd, hanem egyszerűen nem veszel tudomást az emberekröl a környezetedben, és úgy viszonyulsz hozzájuk, mintha ott se lennének...EZ ESETBEN(!!)létezik csak a "harmadik út", ami az az út, amit legutoljára említettem...Szóval a 3 felsorolt egyéniség típus közzül melyik a rád jellemző? Írd meg ide ha gondolod, de úgy, hogy előtte ALAPOSAN magadbanézel, és ALAPOSAN végiggondolod azt, hogy tulajdonképpen mit is szeretnél a környezetedtöl, és mit is vársz a körülötted lévő emberektöl...