Különc vagyok, mindenhonnan kilógok a sorból, mindenhol kell álarc, hogy elviseljenek. Így?
Igazából el szeretném fogadni magam, néha jobban sikerül, aztán visszaesek.
Inkább az nyugtatna meg, ha tudnék róla, hogy van hasonló fiatal, még jobb lenne, ha találnék is hasonlót. Ez az, ami miatt kiírom a kérdést. Igazából van, aki meghallgat, segíteni próbál, egyedül is néha haladok előre. De mégsincs végső megoldás.
Ritkán nézek filmeket és ritkán olvasok regényeket. Néha nagyon emészt a tudat, hogy kellene, meg "műveltség", akkor ideig-óráig aránylag sokat olvasok vagy sok filmet nézek. Ideig-óráig. Egyszerűen nem kívánom ezeket, nem érdekelnek a mások által kitalált sztorik.
Tudom, kell a lélekkel foglalkozni, de azt elgondolkozásokkal, beszélgetésekkel, vallási közösségbe járással szeretem megtenni, saját sztori, benyomások megosztásával, és nem, ahogy bizonyos irodalmi alakok látják.
A színészek, rendezők abszolút nem érdekelnek. Néha próbálgatom magamban, és csak ötöt tudok egyszerre felsorolni maximum, megerőltetés nélkül.
A zeneszöveg se köt le. A fiatalok nagyon nagy része jól elvan, amikor összeülnek, zenét hallgatnak, vele éneklik, odafigyelnek. Én a második szám közepén már unom. A zenének csak a dallamára figyelek, nosztalgiázom, a jövőmet tervezgetem, álmodozom vagy csak egyszerűen elgondolkozom az elveimen stb a dallam alapján.
Szóval nagyon sok társaságokban megszokott általános téma kiesik.
Ezen kívül egy sokadik típus vagyok. Nem tudom, hogy tudok ennyire kilógni.
A vallásos közösségek számomra túl lelkizők. Túl sokszor kellene ott lenni, segédkezni, imádkoni; csak a lélek, csak a lélek, csak Isten fontos stb. Ráadásul ált. a közös téma, hang sincs meg velük. Ettől függetlenül heti 1-2-szer felüdülés közösségbe járni velük, de nem kerülnek ki onnan kebelbarátnők.
A baráti körömben sok az animés. Ott sincs ugye közös téma a mi történt veled, mit tervezel, nyomaszt-e valami -n túl.
Ha összeülünk párakkal, vagy beülünk valahová, akkor... Ilyen modern, lazák, perverzek. Nem értem a poénjaikat, nem tudok lazulni. Rám is rám jöhet az öt perc, mikor a kolbász szón is szakadni tudok, de nálam ritkább, mint bizonyos embereknél...
Mások a színészekről beszélnek, vagy a közös ismerős fiúk kinézetéről és jelleméről. Hát ez se köt le...
Szóval minden barátnővel, baráttal annyi a téma, hogy hogyan érzi magát kívül/belül, mi történt vele, mit tervez a közeljövőben. Kicsit beszél az érdeklődési köréről, egy ideig érdekel, beszélek az enyémről, örülök, ha egy picit érdekli, és ennyi.
De hiányzik egy bizonyos közös hang. Amit másokon látok. Hogy kb. egymás rezdülésein nevetnek.
Hiányzik valaki, akivel mély együttérzéssel lehetek.
Aki nem érti félre azt, amit mondok - mert még amit megjegyezni valónak tartok, az is az átlagtól eltérő -, akit nem fáraszt, aki nem torkoll le - jó vagy rossz indulatból se -, hanem ő is hasonlóan különc.
Nem tudok miről beszélni az emberekkel.
Én az iskolában érzem jobban magam, ha beszélgetni kell, míg más nyilván azon kívül... Én az iskolában tudok a tanárokról beszélni, hogy milyen unalmas az óra, a tanulásról stb.
De ami engem érdekel, az mást tudom, hogy nem, és fordítva, ezért iskolán kívül jön a gond.
Most a fotózás érdekel. Évek óta fotózom, de most kezdtem komolyabban foglalkozni vele. De érdekel a városrendezés, a ligetek, a tömegközlekedés, egy-két fiús meg műszaki téma stb. Ezek meg nem sok lányt érdekelnek...
A szórakozásaim is mások, mint az átlagnak.
Általános iskolában meg gimiben nem sokat értek számomra a kirándulások. Még kicsi voltam, illetve gimiben nem hadakozott az ofő velünk, kirakott minket, a többieket nem érdekelte, így nem tudtam megnézni.
Most viszont érdekel hazánk. Nekem az a tökéletes nyári program, hogy Veresegyházára megyek a medveparkba, vagy egy nagyvárosban sétálok, vagy magát Budapestet fedezem fel, és fotózok.
Míg másnak egy fesztivál, koncert, kocsmázás, kalandpark, animecon stb. Ezeket nem tudom élvezni.
Nekem a buli a teaház, a piknik egy parkban délután, az egymáshoz felmenetel, a túrázás (persze a laza, a természetben való lét a lényeg, nem a 30-50 km-es teljesítménytúra). Szeretek egyedül lenni, kocogok, bringázok, fotózok.
Ráadásul fontosnak tartom a tanulást. Igyekszem egyszerre keveset, és hatékonyan, utána pedig jöhet a szórakozás. Az emberek általában strébernek tartanak, és azt hiszik, nekem CSAK a tanulás a fontos, és szórakozás nem is létezik. Pedig ez így, ebben a formában nem igaz. Csak valahogy sugárzik rólam, hogy ha kell, igenis tanulok, és nem utolsó percben. És ez nem szimpatikus a legtöbbeknek.
válasza:Ezeket honnan veszed?
Azt tudom, hogy mit akarok. Hogy ki vagyok, azt néha nem.
Azt, hogy mire vágyok, tudom.
válasza:ez velem is volt egy ideig amikor fiatal voltam.
Aztán leálltam a fűvel,és abbamarad.
Nem élek semmilyen szerrel.
Leálltál a fűvel, és elkezdett érdekelni az, ami mindenki mást, a filmek, regények, színészek?
Vagy leálltál a fűvel, és nem érdekeltek többé a nemedhez nem illő, különc érdeklődési köreid?
Szerintem félreértjük egymást.
Amúgy leginkább olyanokat keresek, akik még különcek, fura, mások által nem megértett érdeklődési körökkel, szokásokkal, beszédtémákkal és még stílussal, felfogással is.
Mert nálam erről van szó.
Nem füvezek, tudom, hogy mit akarok, vannak céljaim, tudom, mire vágyom.
Csak a legtöbb közösségben nincs közös témám velük, nem ugyanazt szeretném csinálni, amit ők, fárasztó vagyok, ha két mondatnál többet beszélek (pedig nagydumás vagyok).
Nem akarok változtatni a felfogásomon, érdeklődési köreimen.
De én is akarok olyan barátot, aki érti a rezdüléseimet, érti és beszéli a nyelvemet, és van közös témánk.
Ennyi!!
válasza:Töltsd ki ezt a tesztet, biztos valami nem túl gyakori személyiségtípusod van: [link] (Légyszi írd majd le hogy mi jött ki, mert kíváncsi vagyok rá.)
És pár tanács... Attól, hogy téged nem érdekelnek a filmek, vagy az anime, vagy akármicsoda... Attól még nem vagy különc, sőt. Ahogy észrevettem, a legtöbb embert csak az emberek érdeklik, az hozza lázba őket, ha más emberekről beszélhetnek. Szóval ha neked van azon kívül más érdeklődési köröd, már jó.
Írtad, hogy érdekel a kirándulás, fotózás. Ez már nagyon jó. Csak pár dolgot kell találni, ami lázba hozza az embert. Hidd el, sok embernek még ennyi sincs.
Engem pl. az angol nyelv és a rajz érdekel, mindkettőt imádom, nem tudnék nélküle meglenni. Minden más csak mellékes.
Nem arra kell koncentrálni, hogy mit nem szeretsz, hanem meg kell ragadni azokat a dolgokat, amiket igen, és abban kiélni magad. És egy percig se bántson, hogy nem vagy "normális", tedd azt ami neked normális.
Köszönöm.
A tesztet régebben kitöltöttem, ISTP vagyok, már ha jól emlékszem.
Eléggé illik rám, amit leírt.
Úgyse tudnék másmilyen lenni.
Filmeket is... ráerőltetem magam, belejövök, sokat nézek. Aztán mondjuk két hónap múlva nem éri meg számomra filmet keresni. Még pár hét múlva már nem is kívánom a filmnézést.
Regények... Kiveszek a könyvtárból párat. Nagynehezen, főleg villamosozás közben kiolvasom. Egyszer csak ismeretterjesztőt veszek ki. És ekkor már meg is akad a dolog.
válasza:De minek erőlteted?
Nem mindenki filmb*zi és még kevesebben olvasnak regényeket.
válasza:Szia, magamra ismertem a leírásod alapján, én is kicsit 'különc'nek érzem magam, pont azért -ahogy te is írtad-, mert (sajnos) nem tudok/akarok olyan életet élni, mint a többség az én korosztályomból. Én se vagyok képes arra, hogy azokról az átlagos témákról (film, zene, kocsmázás stb.) beszéljek, mint a többiek, egyrészt, mert én se nézek sok filmet, pl. utóbbi 2 hónapban amit láttam, az a vasember 3, haveromék elhívtak (és elmentem, mert szinte sose hívnak sehova :( :D ), de az se tetszett nagyon, egyedül meg pláne, hogy nem néztem volna meg. Néha úgy érzem, hogy 'műveletlen' vagyok, amikor haverjaim zenét hallgatnak és én egyik zenét sem ismerem...
Nekem sincs túl sok barátom (2 db), de velük is csak felületes témákról szoktam beszélni, annyira nem is ismernek, nem is érdeklődnek.
Szóval én is eléggé különc vagyok, és, sajnos, nem nagyon tudok rajta változtatni, maximum elfogadni magamat, amilyen vagyok :)
Ha szeretnéd beszélgethetünk,
19f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!