Azért születtem erre a bolygóra hogy szenvedjek?

Pontosan így érzek/éreztem. De én tudom, tudni vélem hogy "a hiba az én készülékemben van". Meg kell találnod magad, el kell fogadnod magad, szeretned kell magad igazán, mindentől függetlenül. Ne is próbálj senkinek se megfelelni, csak magadnak. Le kell csendesedned, nem foglalkozni mások véleményével, reakciójával. Tudomásul kell venni a jelenlegi dolgokat. Magadba kell kicsit fordulnod, mert minden válasz benned van. Csak ki kell zárni mindent, hogy megkapd ezeket a válaszokat. Ha nagyon rád jön ez a "semmi értelme az életemnek", akkor lehetőleg vonulj félje, kicsit feküdj le vagy inkább ülj le kényelmesen, és próbálj ne gondolni semmire. Csak engedd át magadon ezt a rossz érzést, el fog múlni, és akkor újra tudsz tiszta fejjel gondolkozni. Ha jól csinálod, meglepően nyugodt leszel túlnyomó részt, nem fognak zavarni a környezetedből jövő negatív kritikák, hanem azt is elfogadod, és úgy értelmezed, hogy megvan hol kell javítani - ha te is úgy gondolod. Ha megvannak a céljaid is, akkor kb. megvan az irány is, hogy merre kell haladnod. Sokan vannak hasonló cipőben.

Tehát röviden: bármilyen szar, szembe nézni vele nyíltan, amikor elmúlik lehet tisztán, építő jelleggel gondolkodni, tevékenykedni, idővel egyre kevesebbszer jön majd a "semmi értelme, meg akarok halni" érzés, és egyre többször fogod úgy érezni, hogy változtatni akarsz és tudsz is és fogsz is.