Ti nem féltek attól hogy egyedül fogtok megöregedni?

A leírásban szereplő probléma azért köszönöviszonyban van csak a címkérdéseddel.:) Most melyik aggaszt igazából?

Mert attól én spec. nem félek, hogy egyedül fogok megöregedni: Bp. belvárosi vagyok, hálás vagyok minden egyedül töltött óráért, amikor nem telítődik az ingergazdagság miatt az idegrendszerem.:)

Érdekes, hogy van egy csomó rendezett életű magányos férfi, aki normális nőt keres, de nem talál.

És van egy csomó rendezett életű nő, aki meg nem talál normális férfit.

Hogy hogy nem találnak egymásra???

A lányos anyukák mindig arról panaszkodnak, hogy a lányuk már elmúlt 30, de nem talál olyat, aki komoly kapcsolatot szeretne. A fiús anyukák dettó.

Talán mégiscsak volt valami jó abban, amikor a rokonok, barátok segítettek összehozni a fiatalokat :)

A "lehet, hogy tehetek róla" sajnos nem lehet, hanem biztos. Legalábbis saját példámból kiindulva :)

Én is egyedül vagyok és (sajnos) már kezdem megszokni. Jól érzem magam a bőrömben, az életemben.

Az egyedül megöregedés meg olyan dolog, hogy a mai világban semmi garancia arra, hogy családosként nem jutsz ugyan oda. Válás, gyerek külföldön/másik városban és épp ugyan ott vagy.

Én úgy vagyok vele, hogy felkészülök rá, ha így alakul akkor se legyen gond, de nem adom fel, valahol biztosan van valaki aki pont passzol hozzám. Csak találkoznom kell Vele :)

Amíg nem tudod egyedül is jól érezni magad, és élvezni az életed, megtalálni azokat a dolgokat, amik örömet okoznak (lehetnek ezek apróságok is), addig ez nem fog változni. Először magadat kell szeretni, hogy más is szeretni tudjon.

30 éves vagy és nincs célod? Kb. egyidősek vagyunk, de nekem még annyi tervem és célom van, amit szeretnék, és ez független attól, hogy van-e párom vagy nincs.

Mondták már, hogy társfüggő vagy? Ne tedd függővé a boldogságodat egy másik embertől.

Nem, én nem félek, hogy egyedül fogok megöregedni, élem az életem.

Azért van ennyi magányos férfi és nő, mert nem tudnak szeretni, szeretetet elfogadni valójában. Azt hiszik, hogy ők tudnak szeretni, és ez benne a legrosszabb.

Szerencsére az, aki ezt felfogja, megtanulhat negyven évesen is szeretni. Vannak nagyon jó könyvek, szakember segítségét is lehet kérni.

Így már én sem vagyok egyedül.

Kedves "08:45"-ös válaszoló.

Én jobban örülök, ha mások nem játszanak kerítőt (aki ilyennel próbálkozik, azzal nem leszek bizalmas). Egyrészt nagyon mebváltozott a világ azokhoz a régi időkhöz képest, más dolgokra helyeződött a hangsúly. A párválasztás meg nagyon szubjektív, nem szeretem, ha ebbe mások belekotyognak.