Mennyire nézik ki manapság, ha (majdnem) 20 éves lány antiszociális?
Nem volt még barátom, szerintem nem is lesz, van max. 2 ember akinek több dolgot el merek mondani. A többség viszont húzódik tőlem, nem beszélnek velem, nem kedvelnek...
Habár igaz, hogy sosem voltam a társaság lelke, mindig visszahúzódtam, csendben voltam/vagyok, mert nem akarok hülyeséget mondani vagy beleszólni, és utána pedig rossz nézéseket kapni mert semmi közöm hozzá hiába ott állok/ülök. Ha engem is érint a téma.
Nagyon sokat tett rá az iskola, egész életemben utáltam az egészet, mert nem volt egy barátom sem nagyon sokáig. Egyedül voltam állandó szinten. Volt, hogy meg akartak verni, kibeszéltek, nevettek rajtam, hazugságokat állítottak.
Most, hogy egyetemen vagyok, nem változott a hozzáállásom, ez belémrögződött, hogy egy kis senki vagyok másokhoz képest, rám nem kíváncsiak (ami igaz is), én nem érek annyit mint ők.
Tudom, hogy ez teljesen 'az én hibám', és én sokszor jól is érzem így magam, nyugodtan, nem kell ide-oda menni, mert ilyen-olyan meghívást kaptam. Viszont néha nagyon elszomorít, és a jövőmre gondolok, hogy fogok élni...
És már meg sem próbálom magamra erőltetni a nyíltságot, mert nem tudom.
Mindenesetre, a kérdés az lenne, hogy ilyenre az emberek már azt gondolják ,hogy nem százas? Figyelembe éve a korosztályom és a fiatalabb korosztály szokásait, viselkedését...
válasza:Elnézést, nem is néztem a válaszokat. Először is, köszönöm hogy ennyien írtatok! Sokat jelent.
Felhozódott az ötlet, hogy járjak el pár helyre az érdeklődési körömnek megfelelően és ott beszélgessek emberekkel. Szívesen mennék, csak egyedül nem merek.
Kedves utolsó, ez tényleg igaz, én nem tartom magam annyira, mint a többi embert. Nem tudom, ezt hogy küzdhetném le, hiszen szembetalálkozok ezt igazoló dolgokkal szinte minden nap.
válasza:"én nem tartom magam annyira, mint a többi embert. Nem tudom, ezt hogy küzdhetném le, hiszen szembetalálkozok ezt igazoló dolgokkal szinte minden nap..."
Az a baj, hogy egyszer valami miatt valós, vagy vélt sérelem ért, visszahúzódtál, felvettél egy sötét szemüveget - és ez a szemüveg rajtad ragadt. Azóta csak szürkében látod a világot és a színeket nem érzékeled.
Én is hasonló cipőben jártam, égeszen a gimnázium első osztálykirándulásáig. Akkor egy hegyoldalban elkapott bennünket egy bődületesen nagy vihar. És abban a viharban hirtelen egyenlők lettünk, és az erős fiúk mentették a lányokat és a gyengébb fiúkat, hogy épségben leérjünk a szálláshelyre.
Amikor már fedél volt a fejünk felett, a házinéni forró teával próbált életet lehellni a nagy csapat sz@rrá ázott, didergő, sáros csapatba. Aztán egy nagy csicsergőparty lett a mosakodás, szárítkozás közben. Rólam is kiderült, hogy azt hitték, én nézem le őket, és fenn hordom az orrom, azért nem állok szóba velük. Holott éppen én voltam a bátortalan. Ott, az az ítéletidő nagyon összehozta a társaságot.
Ha nem hagyod, hogy ilyen helyzetekbe keveredj, nyilván nem fog emlékezetes klassz dolog történni veled!
Az meg, hogy te kevesebb vagy mint a többiek, és erről nap mint nap meggyőzpdsz, és jönnek a visszajelzések az élettől - ez egyszerűen nevetséges!!! Az a helyzet, hogy a szürke szemüveg miatt csak azt veszed észre, amit te akarsz. A pozitív, vidám, biztató dolgokat nem vagy hajlandó észrevenni!
Vegyél magadnak egy firkáló-tömböt, amiben kis jegyzetlapok vannak. Este vedd számba a napodat, és írj le 7 olyan dolgot a kettéhajtott lap bal oldalára ami negatív volt, és írj le 7 olyan eseményt a napból, ami kellemes, volt, pozitív volt. Meg kell tanulnod ugyanis egyrészt észrevenni, másrészt értékelni ezeket a dolgokat!
válasza:Akartam én is valami biztatót írni, de 14 es írását elolvasva, inkább most nem írok.
És akkor küldök annak a viharnak egy zöld pacsit hogy így összehozta a társaságot! :)
14-es, örülök hogy neked ilyen jól alakult. Nálunk nem volt hasonló, a gimnáziumi osztálykirándulások javarészt semlegesek voltak részemről.
Talán kipróbálom ezt a jegyzettömbös dolgot, remélem össze tudok hozni elegendő pozitív dolgot...
Nehezen tudom 'levenni ezt a sötét szemüveget', hiszen részemé vált a sok év alatt.
válasza:Én teljesen ugyanilyen vagyok.
Engem érdekelnének mások, de nem merek odamenni, mert úgy is hülyének néznek, vagy pedig tolakodónak.
Mindenki olyan szép és csinos, én meg undorító vagyok hozzájuk képest.
Mindig irigykedve nézem a másikat, akik mennek kirándulni vagy egyszerűen csak sétálnak, hogy én is mennyire lennék ott közöttük. Hülyülnénk, tollasoznánk a Margitszigeten, de nem ilyen vagyok, magányos és szomorú. És a legrosszabb, hogy nem merek közeledni, mert úgyse fogadnak el.
22/l egy sorstársad
válasza:Ezt a választ egy másik baráthiány kérdésre írtam, nem biztos hogy 100% ide is tartozik és most sajnos már elég este is van nekem,ezért ctrl+c crtl+v zek, sajnálom. Az vesse rám az első követ aki nem tett még ilyet! :)
Az a gond hogy nincs egyéb teendőd amivel lefoglalhatnád magad.Ha keresnél pár elfoglaltságot, vagy új hobbit, amibe fektethetnéd a fölös energiád és az időd, máshogy állnál lehet a dolgokhoz. Sőt még lehet barátokra is szert tehetsz..Meg kell próbálni kitörni ebből az unalmas mindennapokból ahol csak kattog az ember agya. Olvass, kocogj, valami...Légy kreatív!
válasza:Nem az ismerkedésen van a hangsúly, hanem hogy mennyire nézik ki a hasonlóakat.
Mindenképpen kéne találnom valami hobbit, igazad van, kedves utolsó előtti. Amikor tehetem elmegyek sétálni, rengeteget szokott segíteni, de ha be vagyok zárva egész nap, félhomályban, mesterséges fénynél (pl. most), akkor teljesen szétesek, nem tudom mit tegyek, mindenhogy rossz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!