Létezik "enyhe" autizmus?

Hát ez esélyes...

"Felnőttkorban is lehet segíteni, de ez jóval kevésbé hatásos, mint gyermekkorban." < Ez elég elszomorító. :( Felnőttkorban már nem lehet kinőni? Nem értem, miért nem veszi már észre magát... Hm.

Szerintem "meg lehet javítani" az embereket... :'D Csak inkább a meggyógyítani, felvilágosítani és megváltoztatni szavakat kellene használni, mivel nem vagyunk autók, hogy megjavítsanak. De ez neked így hogy jött? Én csak azt akarom, hogy normális legyen...

A wikipédián az áll, hogy ki lehet nőni, én csak az alapján írtam.

És nem, a nővérem nem akarja megtudni, mi baja van. Ő az egyetlen, akit nem zavar, amit művel. Azt nem mondom, hogy nem veszi észre magát, de nem érdekli, mert mint ahogy erről a szindrómáról írták: "érzéketlennek tűnhetnek" az ilyesmi betegségben szenvedők. Nem fog elmenni pszichológushoz, én meg csak érdeklődtem, hogy lehet-e ilyen jellegű a gond, és a válasz igen. :)

Egy kicsit megbánt azzal, hogy egész nap üvölt, ha megmoccanok, kirohan és leordítja a fejem. Percekig üvölt velem, hogy miattam fog elkésni, miattam bukik meg megint, miattam nem megy el dolgozni (mekibe), stb. NEKEM vannak miatta személyiségzavaraim, mert egész babakorom óta csak hallgatom, hogy milyen ronda és buta vagyok. Megbánt azzal, hogy ha belépek a szobájába, egyből rám ordít, hogy csukjam be az ajtót kívülről, meg hogy miért nem vagyok képes egy helyben maradni a saját szobámban.

Jogom van mozogni és élni, ezzel a viselkedéssel magától és tőlünk is ellehetetlenít mindennemű nyugalmat és boldogságot itthon.

Meg fogom bántani és nem fogom hagyni, hogy "hadd csinálja ezt", "hadd legyen önmaga", mert vele nem az a gond, hogy nem barátkozik, mert azt én, mint húga totál lesz..nám, ő is les..r engem. A gond azzal van, hogy én itt élni szeretnék, WC-re menni és enni anélkül, hogy berohangálna és üvöltözne velem, mert hangosan csámcsogok vagy éppen idegességemben fel alá járkálok, és őt zavarják a lépteim a nagy WOW-ozásokban.

Szerintetek ezt nem kell megváltoztatni? Mert felőlem akkor oké, ne változzon meg, én kivárom a 18. életévem betöltését és úgy elhúzok innen a p.cs.ba, hogy többször ne is halljon rólam, de csak neki segítenék azzal, ha elfojtanám benne ezt a rikácsoló őrültet.

Nem mintha megtenném, mert mint mondtam, engem nem érdekel, csak remélni tudom, hogy a mindennapos idegesség és a stressz, amit nekem és magának is okoz, nem rövidíti meg sokkal az életünket.