Aki nagyon el van eresztve anyagilag, az mihez kezdjen az életben?

Először is, dolgozhat ő is.

Mivel pont, hogy olyan jó a helyzete, hogy nincs rászorulva bármi szembejövő meló elvégzésére (amit ráadásul nem biztos, hogy szeret a többség), ő megengedheti magának, hogy egy olyan álommunkát válasszon, ami másnak luxus lenne, mert nem lehet belőle megélni, vagy eleve nagy kezdőtőke kell hozzá, esetleg ezt megelőzően még költséges tanfolyamok/iskolák elvégzése is (ami bizony nem térül meg a többségnek).

Gondolj bele mennyi ilyen van! Szeretsz alkotni, írni, festeni, kézműveskedni, zenélni? Megteheted, aztán ha nem jön be belőle lóvé - és valszeg nem fog - sebaj! Hány állatbarát nyitna menhelyet és mentene, gondozna kutyákat, cicákat, bajba jutott vadállatokat főállásban... hajaj, sokan! De mások ezt nem tehetik meg, mert ezek karitatív munkák, anyagilag ráfizetés. Ha már ilyen szerencsés helyzetben vagy, segíthetsz másokon, elmehetsz önkénteskedni, akár harmadik világbeli országokba is, aktívan vagy csak anyagilag is támogathatsz mindenféle másokat megsegítő alapítványokat, és máris tettél valami igazán hasznosat. Megpróbálkoznál egy kis vállalkozással, ami másnak rizikós lenne és sok alaptőkét igényelne, de téged vonz a téma, pl. hogy egy jó kis zenei klubot, kocsmát, hangulatos vagy érdekes témájú éttermet működtess? Megteheted.

De ha nem is "munka" jellegű dologban gondolkozol... Szeretnél valamilyen költséges extrém sportot űzni? Bejárni a világot? Életmódszerűen valamelyik - bármelyik - hobbidnak hódolni? Tanulni új nyelveket, szakmákat, amik valóban érdekesek, csak nem piacképesek (és ezért más nem teheti meg hogy rájuk pazarolja az idejét és pénzét)? Megteheted!

Igazából aki ilyen helyzetben nem találja fel magát, az hiába gazdag, szerintem valahol "szegény" ember. Előtte ezernyi lehetőség álmai megvalósítására, de semmi kényszer, semmi robotmunka, semmi lélekőrlő aggodalom, hogy miből fizesse a hitelt, miből jöjjön ki hó végére, semmi stressz, ami alulfizetett és koránt sem hivatás iránti szeretetből vállalt munkavégzésből fakad - szerencsésen indult, használja ki a szerencséjét! :)

Én ugyanúgy, dolgoznék.

Több okból is: társaság, szocializálás, unalom ellen, szakmai fejlődés/szintentartás miatt.

12-es

Utána mikor állásinterjúra mentél és megkérdezték hogy mit csináltál két évig, akkor azt mondtad hogy lóbáltad a lábad?

Én 21 évesen kezdtem el az egyetemet villamosmérnöki szakon. Akkor azért, mert nem akartam azt, hogy kilátástalan legyen az életem. 23 évesen örököltem, így egy csapásra minden ilyen motivációm elszállt, ezért úgy döntöttem halasztok, ennek már 1,5 éve. Azonban most februárban megismerkedtem egy új technológiával ami megmozgatta rendesen a fantáziám és azóta nem tudok betelni vele (virtual reality). Úgy döntöttem szeptemberben újra kezdem az egyetemet és befejezem mivel szeretném mélyebben megismerni ezt a területet. Március óta egy informatikus barátom tanít programozni, beiratkoztam egy angol intenzív tanfolyamra, hogy ne legyen angollal gondom. Régebben ezek nagyon nyögvenyelősen mentek, most azonban szinte minden percemet tanulással töltöm.

Szóval találj egy olyan területet ami leköt és beszippant, onnantól kezdve nem lesznek ilyen kérdéseid.

Gondolom erősen elméleti szinten kérdezed...

Vállalkozást indítanék, esetleg többet is, örökké nem marad meg az a pénz, ami az ember nyakába hullott...

Emellett jótékonysági alapítványt alapítanék és a közéletbe bekapcsolódnék, képezném magam stb...