Titeket mi motivál hogy felálljatok, és ne adjátok fel?

Az, hogy ha már minden tönkrement körülöttem, legalább maradjak ember. Ember meg csak akkor vagy ha teszel valamit. Ahogy elkezdesz tenni valamit sikerül felállnod.

Kezdtem én már a full jó után nulláról. Megtapasztaltam milyen amikor nem kell az árcimkéket figyelni, meg azt is, hogy milyen amikor otthon ki kell számolnom a pénzt kiflire, hogy a gyerekeknek tudjak enni adni, miközben egyedül gondoskodok róluk egy olyan eredetileg tehermentes lakásban amit a baj miatt be kellett terhelnem azért, mert nem volt más választásom. Keresetem semmi, mivel vállalkozó voltam semmilyen támogatás nem járt, és munkanélküli se.

Elkezdtem tenni. Mivel nem volt netem, telefonom, a tv nélkülözhető de az se volt. Mosógépem se, az autómat is "elvesztettem", kikapcsolták a meleg vizet stb.

Szóval sajnáltam magam kb fél évig, vártam az azóta se megérkező pénzeimre. Aztán egyszer csak felkeltem az önsajnálatból, és a lakástól 4 km-re lévő belvárosi részbe begyalogoltam minden nap munkát keresni, mert buszjegyre se volt pénzem.

Tehát az motivált, hogy ember maradjak, és a gyerekeim ne lássanak szerencsétlen magatehetetlen gyáva senkinek.

Az, hogy ha padlóra kerülök, és nem csinálok ellene semmit, akkor maradok a padlón, azt pedig nem akarom.

Saját felelősségem a boldogságom, teszek érte.. Ha feladom, onnantól az én hibám, hogy rosszul érzem magam.