Titeket mi motivál?

Gyerekként sokat voltam egyedül, rengeteget dolgoztak a szüleim, nővéreim későn jöttek haza a gimiből. Soha nem segített senki a háziban; még ha nem is főztem 8 évesen, meg tudtam melegíteni gáztűzhelyen az ebédet magamnak; nekem kellett rendet tartanom/tennem a szobámban. Mindig azt mondták, főleg anyukám, hogy magamnak tanulok, én tudom mi akarok lenni, ha nagy leszek, ő pedig nagyon büszke rám, hogy egyedül elérem azt, amit más segítséggel is alig. Természetes, hogy megteszem azt, ami az én javamra válik, és ha már csinálok valamit, az legyen f*szán megcsinálva. Nincsenek olyan kapcsolataim, hogy az ölembe pottyanjon egy jól fizető állás (sajnos), így én járkáltam utána. Még ha elegem is volt a sok-sok kudarcból, nem adtam fel, mert pénz nélkül nem boldogul az ember. Munka sikerült, menyasszony lettem, most már azért kelek fel, hogy szervezzük az esküvőt.

Ne add fel, nem szabad!! Engem 1,5 év alatt egyetlen egy interjúra hívtak be, az se sikerült. Azon kívül 2 nemleges választ kaptam, és ennyi. Majd' meghaltam a szégyentől, hogy ennyire szerencsétlen vagyok, pedig kismillió helyen voltam, ezer és ezer önéletrajzot elküldtem. Költöztem is volna szívesen, de nem kellettem sehova pályakezdőként. Szóval tényleg fel a fejjel, előbb-utóbb úgyis összejön! Sok sikert!