Úgy érzem, hogy már csak teher az élet. Mit tehetnék, hogy túléljem ezeket a nehéz időket?
Sajnos az utóbbi 1-1,5 évben minden összejött nekem, mintha az élet direkt ott próbálna keresztbe tenni nekem, ahol csak lehet.
A családunk eléggé nélkülözik, ezért szóba sem jöhetett az, hogy egyetemre menjek tanulni, mert muszáj volt dolgoznom, hogy beleadjak az otthoni költségekbe. A volt diákmunkás helyemre bejutottam végül állandónak, de csak minimálbért kerestem, viszont emellett jelentkeztem levelező szakra, mert mindig arra vágytam, hogy diplomám legyen (mindig jó tanuló voltam), ráadásul a szakmámmal semmit nem tudtam kezdeni.
Egy ideje azonban megszűnt a munkahelyem, és már ötször feljártam az egész várost, elküldtem többszáz helyre a jelentkezésem - és semmi. A tandíjamra összespórolt pénzem szépen elfogyott, de otthon továbbra is szükség van a hozzájárulásomra, ezért most ott tartok 22 évesen, hogy még van három évem az egyetemből (nem mehetek át nappalira, pedig ezt is megpróbáltam), és már most kezdhetem felvenni a diákhitelt, ami valószínűleg legalább 2 millió forintra rúg majd, ha nem változnak a dolgok.
Úgy érzem, teljesen kétségbeestem és elkeseredtem már. Főleg azért, mert tiszta lelkiismerettel elmondhatom, hogy igenis mindent megtettem azért, hogy előrébb jussak az életben, nyelveket tanulok itthon, minden munkalehetőséget megfogtam, mindenkivel kedves voltam - és semmit nem kapok vissza az élettől a fáradozásaimért.
Mindeközben nap mint nap azt látom, másoknak mennyi mindene megvan, milyen könnyedén szereznek meg dolgokat a családjuk vagy ismerőseik segítségével. Esküszöm, hogy minden nap megfogadom, hogy a pozitív dolgokra figyelek, lefoglalom magam a hobbijaimmal, de akárhogyan próbálkozok, most már eljutottam arra a szintre, hogy egyszerűen minden este sírva fekszem le, kedvtelen vagyok és egyre többet gondolkodom az öngyilkosságon...
Kívülről nézve minden könnyűnek tűnik, ezt ne felejtsd el, amikor azt gondolod, hogy mások "könnyedén szereznek meg dolgokat a családjuk vagy ismerőseik segítségével".
Messze vagyok tőled időben (rég voltam már 22 éves) és talán térben is,lehet, hogy azért látom tisztán azt is, hogy MI MINDENED VAN :) - míg Te csak azt látod, mi mindened nincs...
Vannak céljaid (diploma), van kitartásod és szorgalmad, akaraterőd (hiszen levelezőn, munka mellett végeztél el négy szemesztert), van benned szolidaritás és szeretet (nem hagytad magára a családodat), van motivációd és hajtóerőd (mert az, hogy meg kell dolgoznod mindenért, óriási hajtóerő... és értékképző is!).
Értelmi képességeid biztosan az átlag felett vannak, hiszen autodidakta módon tanulsz nyelveket, mellesleg a leveled helyesírási hibáktól mentes és kerek egész :).
A "hobbijaimmal" szóból következik, hogy vannak ezeken túl is fontos dolgok az életedben, amelyekkel szívesen foglalkozol. Érdekes, értékes, tartalmas ember vagy - kevesen válnak ilyen éretté 22 éves korukra.
Azt, hogy ilyenné váltál, azoknak a nehézségeknek (is) köszönheted, amelyek az életedben, a körülményeidben vannak - és ez a Te érdemed!
... én ennyit 'látok' belőled a leveled alapján, de biztos vagyok abban, hogy a listát folytatni lehetne.
Aki ennyit ér, ennyi jót tudott kihozni abból a kevésből, ami számára adatott, ritka kincs. Így nézz a tükörbe minden reggel ébredés után, és este, lefekvés előtt!
Emlékszem arra a fiatalkori magamra, akinek dolgoznia kellett már 18 éves kora előtt, mert nem tanulhatott. A családom olyan szegénységben élt, amelyet ma is kevesen tudnak elképzelni.
Munka mellett, család mellett szerezni diplomát... aztán a másodikat, majd a harmadikat... Summa cum laude.
Ha nagyon fájtam, másokkal törődtem, hogy ne érezzem a magam fájdalmát...
Nem lettem gazdag, hiszen még egy kocsim sincs.
És gazdag vagyok mégis, nagyon gazdag.
Hiszem, hogy megérted majd, miről beszélek.
válasza:szerintem hitelt semmiképp se vegyél fel, mert akármit végzel el, semmit se fogsz vele érni. max programozás és mérnöki terület ami kapós, feltételezem lány vagy, és nem ezek érdekelnek.
inkább csináld azt, hogy ha már van neted, ismerkedj emberekkel, építs kapcsolatot, keress folyamatosan munkát, és írd oda, hogy elköltöznél a munkáért. ha kis városban laksz, akkor biztos nincs kitörési lehetőséged ott, keress egy megyeszékhelyet. még pesten is nehéz.
sajnos ez sokkal gyakoribb jelenség, mint gondolnánk.
válasza:Úgy érzed, hogy még nem kaptad meg az élettől, amit szerettél volna.
Hidd el, előbb-utóbb beteljesülnek a vágyaid. Én voltam ennyire magam alatt, tudom, milyen helyzet ez. Lehet, hogy még korai, hogy jót kapj (mivel jót adtál), de előbb-utóbb megkapod amit szeretnél.
Ebben bizos vagyok. Egy harcos tipus vagy!
Ne add fel, félúton, ha eddig eljutottál. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!