Miért érzek magányt, ha igazából nem szeretem az emberek társaságát?

Szerintem csak könnyű depresszióban szenvedsz és attól van ez a kettősség az érzelmi, gondolati világodban, de nincs szükség semmi komoly kezelésre, gyógyszerre, de még orvosra se.

Azért azt elég nehéz elhinni, hogy nem érdekel senki, ha itt, nyilvános fórumon kérsz tanácsot, szóval biztos csak a lehangoltság mondatja veled, hogy nem érdekelnek az emberek.

Az, hogy csalódtál pár emberben, az biztos nem lehet könnyű, de tanulnod kell a dolgokból és nem rágódni rajtuk, meg emészteni magad.

dettó.

igen lehet benne valami, hogy akikről nem gondoltam volna megbántottak, átvertek - legalábbis velem megtörtént már

2 Dokrorúúúúúúúúúúúúúr, a maga feje sose fáj????

Velem is ugyanez van, de már évek óta. Vágyok emberi, baráti kapcsolatokra, de egyszerűen olyan nagyot estem, hogy nem bírok bízni már senkiben. De egyedül sem jó. Szeretnék megint nyitni az emberek felé. Olyan jó érzés, amikor van kit felhívni, vagy találkozni vele és nem egész nap itthon ülni... ezeken túl kell lépni.

Talán mert alapvetően egy introvertált ember vagy. Keress magadnak egy párt és egy nagyon jó barátot, így a probléma megoldódik.

Én nagyon sokat vagyok otthon, de én így érzem jól magam. Ha megyek valahova, munkán és vásárláson kívül, csak a kedvesemmel megyek.

Nem kell, hogy mindenki szeressen, csak talált meg azt a pár embert, akinek fontos vagy.

Nem vagyok népszerű? Na és? Nekem nem fáj.

Mielőtt jönnének a rosszindulatú, társaságközpontú emberektől a negatív kommentek, elmondanám h én detto így vagyok vele és ooooolyan rossz :/

komolyan, már klubot kéne alapítani a sok depis, magányos embernek, máris lenne társaságunk :D

Nekem vannak ismerőseim, de nem érzem szükségét, hogy komolyabban is elmenjek velük bárhova, mert felszínes a kapcsolatunk... Az őszinte énemet nem tudja elviselni (eddig) senki, szóval nem erőltetem a "magam eladását".

Nem is hangol le ez már, mivel van, amivel kitöltöm a mindennapjaimat, és eddig sem értett meg senki, ezek után is kibírom. :)

Ajánlom, hogy keress valami elfoglaltságot, hogy ne zuhanj a magad által kreált gödörbe, vagy ha nagyon szeretnél egy barátot, akkor megpróbálhatsz (vagy mindenki más, aki itt van, és "nincs senkije") írni egy privátot, de előre szólok, hogy írd le azt, aki vagy! A szélsőségeidet, a vágyaid, a félelmeid... Ha ezek nincsenek benned, akkor ne is akard, hogy viszonozzak érdeklődést. :\ (persze a válasz levelemben én is viszonozni fogom a bátorságodat (bátorságotokat))

Talán nem csak az emberek társasága jelentheti a magány felszámolásának alapfeltételét...

Állatok?

Ősi idegenek?