Hogy szedjem össze magam? 19/L
Eddig mindig boldog voltam, a problémáim ellenére is. Mindenki meg volt döbbenve, mennyi lelkierőm van, de mostanra elfogyott.
Egyetemre járok, koleszban lakom. Kb egy hónapja nem voltam otthon. A szüleimnek sok a gondjuk, nem érnek rá még velem is foglalkozni, sosem voltunk bizalmas viszonyban.
Mindent magamra csinálok, mosok, takarítok, emellett tanulok.
Sajnos nem azt tanulom, ami érdekel/szerettem volna, így nagyon nehéz. A tanároktól kezdve egészen a portásig mindenki ott köt belém ahol tud a nemzetiségem miatt. (szlovák környezet)
Barátaim nincsenek sajnos. A csoporttársaimmal nem jövök ki, a bulikon és az alkoholon túl semmi nem tudja érdekelni őket. Jah, de: hogy szétválasszanak engem és a barátomat. A szobatársam egy p..., hogy miért, azt inkább nem fejteném ki. Csinált egy-két dolgot.
A párom külföldön él, augusztusban találkoztunk utoljára. Úgy volt, hogy novemberben meglátogat, de valami közbejött, így januárig várni kell.
Emellé még rosszul tanulok (sajnos nem azért, mert lusta vagyok, hanem mert nem bírom), beteg a szívem, és anyagi gondjaim vannak.
A múltkor már a buszjegyet sem tudta kifizetni.(Átszámítva kb 100Ft)
Nem tudok iskola mellett munkát vállalni, mert így sem bírok tanulni.
Hogy szedjem össze magam?
Eddig próbáltam mindennek a pozitív oldalát nézni, megtalálni az apró boldogságforrásokat a nehézségek ellenére is.
Például igaz, hogy szenvedés napi több alkalommal felmászni az 5. emeletre, de innen legalább szép a kilátás.
Vagy nem szeretek korán kelni, de a kávéillat és a hegyek feletti reggeli köd látványa kárpótol.
Vagy nem szeretek kézzel mosni, de legalább jobb állapotban lesznek a ruháim, mintha mosógépet használnék.
Bár az élet valahogy mindig jól kioktat, ha megpróbálok pozitív lenni. (A mosószer vegyi égési sebeket okozott a kezeimen :( )
kedves kérdező !
Ugyanolyan helyzetben vagyunk mindketten.
Bár én számíthatok a családomra, de az egyetem , kiközösítés nálam is megvan (én is szlovákiai vagyok). Barátomat én is augusztusban láttam utoljára, ő is külföldön van. Az egyetem engem valósággal depresszióba juttat, nagyon nehezen viselem, pénzem nincs is nagyon :/ nem tudom mi lesz, de , h én ki nem bírom, az tuti. sokszor gondolok öngyilkosságra.
21/L
Nos, mivel a szíveddel van valami, ez a sok stressz nem fog jót tenni hosszú távon. Ha már olyan szakra mentél, amit nem szeretsz, akkor próbálj meg arra lehetőséget találni, hogy szakot válts. Ha ez nem megy, akkor a te érdekedben mondom, hogy végezd el az egytemet, de tényleg, mert kevés ember jut be egytemekre, ráadásul drága mulatság. Az jó dolog viszont, hogy te mosol, főzöl, takarítol. Az önállóság fontos tényező. Ha pedig a nemzetiséged miatt kötnek beléd, akkor szerintem szard le, úgy se tehetsz róla. Gondolj arra, hogy lehet, hogy most csak itt tartasz, de ha sikerül valahogy elvégezned az egytemet, akkor innen előbbre juthatsz valamikor. Ha pedig nincsenek barátaid, akkor ha majd teheted, akkor költözz el a jelenlegi lakóhelyedről és próbálj meg egy új környezetben ismerkedni ill. barátora szert tenni. Az emberi kapcsolatok is fontosak. Ha nam alakítasz ki emberi kapcsolatokat, akkor előbb-utóbb idegösszeomlást fogsz kapni az egyedülléttől. Én azt mondom, hogy kitartás, kitartás és kitartás.
"...ember küzdj és bízva bízzál..."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!