Azoknak az embereknek akiknek nem lehet barátnőjük, barátaik, munkájuk a külsejük miatt. Azok hogyan tudnak ezeken a dolgokon túljutni, és nem kinyírni magukat?

Igazából jó és rossz nem létezik, csak az ember tagol mindent ketté. Szép és csúnya is csak egy ilyen emberi kettéválasztás. Isten se jó (ezért meg leszek kövezve), Isten Isten, hogy lenne már jó? Mihez képest? Ahhoz képest akit teremtett, persze, hogy jó, de Isten nem rossz vagy jó! Vágod, ez csak a mi behatárolt kis mechanizmusaink következménye, hogy elválasztjuk a jót a rossztól. A jó és gonosz tudásának (ismereteinek?) fája, ami az első túlzó kalandunk volt. Az eredendő bűnünk mindössze az, hogy kettédobjuk a világunkat, minősítünk és ítélünk.

Ne aggódj, a sors a kezedbe adja a megoldást, csak a leckéiddel kezdi. Sors helyett Istent is írhattam volna, nincs különbség. A sors az az út, amit nem akarsz bejárni. Az az út, amit Isten ajándékozna neked. Szívesen segít a terheid cipelésében, csak közeledned kell hozzá kicsit. És ha azt gondolod, igazságtalan, hogy hendikeppel indultál az életben, azt kell mondjam, azok se buták, akik a reinkarnációban hisznek. Isten kegyelme határtalan, ebbe a sok életen át próbálkozás jobban belefér, mint egyetlen életben megpróbálni helytállni úgy, hogy nem onnan indulsz, ahonnan mások, nem annyi időd van, nem ugyanazzal a tudással találkozol, stb stb... Inkább egy fejezet egy élet, tele a rá vonatkozó leckékkel. Ha sikerül átlátnod a rád jellemző mintázatot, már teljesen kész leszel arra, hogy Isten munkatársa legyél abban, amit veled tervez. Ez egy elég erős happy end verzió a sok lehetséges sztori közül.