Nem bírom már ezt tovább, nem csinálok semmi rosszat az embereknek mégis teljesen kiközösít a társadalom, lehetne ezen változtatni?

Egy kicsit visszahúzódó, eléggé magányos, és emberi kapcsolatokra vágyó ember vagyok. Nem tudok beszélgetni az emberekkel, mert egyszerűen semmiről nem hajlandók velem, mégha a hobbijukról kérdezgetem őket, vagy ilyesmi, akkor se, semmiről. Mindig tömörek, unottak velem az emberek, és keresztülnéz rajtam a többség, sok ismerősöm van, aki ismer, de nem is köszön nekem, kivéve ha én ráköszönök.

Elegem van már ebből, hogy hiába próbálkozok az emberekkel ismerkedni akárhol, akár interneten, akár az életben, mindig kudarc a vége. Komolyan még a tömeggyilkosokat meg az ilyen rossz embereket is jobban szereti a társadalom mint engem, pedig én nem ártok senkinek, nem ölök, nem verek és nem rabolok is embereket, és mégis, szerintem őket jobban szeretik mint engem.

Én csak barátkozni szeretnék, mint ahogy mások is, azzal a különbséggel, hogy nekik megy, nekem meg mindig kudarccal és elutasítással végződik MINDEN próbálkozás, valaki durván, valaki kevésbé durván, burkolva utasít el.

Miért lehet ez, miért nem vagyok senkinek se jó?

(Emellett a másik gondom, hogy hipochonder vagyok, sokszor valami betegség miatt aggódok ez is rossz, de a kérdés szempontjából nem fontos)

17/F