Magányos, depressziós vagyok. Miért írok kérdést?

Előző vagyok, köszönöm a megerősítést, és hát nem véletlen, mivel én is hasonló cipőben vagyok. De azt mondom neked, hogy próbálj meg eljárni bulizni, és ismerkedni, mert aztán úgy mennek el a fiatal felnőtt éveid, hogy nem történik semmi. Az ember szüleitől egyfolytában csak azt kapja, hogy jajj kisfiam ne menj sehova, nehogy bajod essen, maradj csak itthon, ne siesd el, ráérsz még, de azt nem mondják, hogy indulj el, és éld az életed, mert aztán úgy megy el az egész, hogy nem történik semmi, pedig van akit inkább bátorítani kellene, hogy menjen, és nem pedig visszafogni, mert azzal csak többet ártanak neki, mint használnak. Úgyhogy ne hallgass túlságosan a szüleidre, ha ők fognak vissza, és a kalandvágyat sem biztos hogy megértik, főleg a nők, úgyhogy mivel fiú vagy, anyukádra különösen nem szabad túlságosan hallgatnod, de persze apukádra sem. Hallgass a szívedre, és a megérzéseidet kövesd. Amúgy meg majd amikor full jól leszel, próbálj meg majd azért 1-2 új társaságba eljárni olyanokkal, akikkel nem kell kötelezően együtt lenned -nem úgy, mint az osztálytársak, vagy munkatársak- hanem ott tudod őket hagyni, ha kiközösítenek, mert akkor tudod gyakorolni a beilleszkedést, és mire dologzni fogsz, már lesz tapasztalatod, hogy hogy kell beilleszkedni egy új közösségbe.

Teljesen így vagyoj:( 15/L