Magányos, depressziós vagyok. Miért írok kérdést?
Igazából nem tudok mit kezdeni magammal. Kb 6-7 hónapja depressziós vagyok, van érzelmi hullámvasút, vannak időszakok, mikor full jól vagyok, viszont általában rosszkedvű. 1-2 barátom van, akiket 1-2 hetente hétvégén látok, suliban egyedül érzem magam. Szerencsétlen vagyok, bárkihez próbálok közelíteni, egyszerűen esélyt sem kapok arra, hogy jobban megismerjen. Általában itthon ülök, szinte senkivel sem beszélek. Azt sem tudom, miért írom a kérdést, valószínűleg azért, mert ennyire egyedül érzem magam, hogy a géppel beszélgetek.
Valaki esetleg hasonló cipőben van/volt, vagy csak simán beszélgetni, sötöbö ?
18F
Mit nyersz azzal, ha sorstársakat találsz?
Rengeteg a szabadidőd, töltsd el hasznosan. Mindig vannak olyan dolgok amiket megakar csinálni vagy kiszeretne próbálni az ember (pl. rajzolás, olvasás, nyelvtanulás, agyfejlesztés, futás stb.). Ha neked van ilyen késztetésed csináld.
Amúgy rengeteg ilyen kérdés van, olvass vissza, ha valami másra számítottál.
3-as
Az a baj hogy ezt egy depressziós embernek hiába mondod, mert pont az abszolút motiválatlansággal jár a depresszió.
Nem,nem vágynak arra hogy új csudajó dolgokat kipróbáljanak.
Hiába tenne jót nekik.
Az már a kilábalás kezdete, amikor rátudja újra venni magát arra hogy nyisson a világ felé.
Pontosan tudom mit érez, nem érti magát, zavarodott és nem tud mit csinálni (vagyis úgy érzi).
Ezt főként a közeg váltja ki belőle. Nap mint nap látja a társait az iskolában akik beszélgetnek és jól érzik magukat, bennük látja a saját kudarcát, nyomorúságát. Folyton olyan kérdésekkel sulykolja magát "ő miért nem olyan?, miért nincsenek barátai?, miért lett ilyen szerencsétlen?".
Ezt a társadalmi nyomás váltja ki, pedig nem kéne így lennie.
Nem azt mondom, hogy törődjön bele az egyedül létbe, de ne akarjon más lenni mint ami. Ne akarj foggal körömmel becsapódni az átlaghoz, ne akarj minden áron haverokat. Kényszeresen nem lehet barátságot kötni, főleg az olyanoknak mint mi. Rengeteg oldala van az életnek.
Ne az átlag életet fesd le normálisnak.
A többi dologgal nincs gond, vannak hobbijaim, amiket nagoyn szívesen csinálok, viszont egyedül vagyok.
"Nap mint nap látja a társait az iskolában akik beszélgetnek és jól érzik magukat, bennük látja a saját kudarcát, nyomorúságát. Folyton olyan kérdésekkel sulykolja magát "ő miért nem olyan?, miért nincsenek barátai?, miért lett ilyen szerencsétlen?"."
Körülbelül ez van, annyi különbséggel, hogy próbálok nyitni feléjük. Beszélgetek, bekapcsolódok, de az osztályban kialakultak a társaságok, így sehova sem tudok "beilleszkedni".
Én csak a saját tapasztalatomból tudok kiindulni. Ami az, hogy a depressziónak az általad leírt verzión kívül ezer másik oka, és tünete lehet.
De valóban, akár ez is.
De azért kíváncsi lennék a kérdező leírására is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!