Miért élek álomvilágban? Más is van így?

"mert úgyse lesz olyan, amilyet én szeretnék"

Ha élből elutasítod a lehetőséget, akkor honnan tudod?Legalább tegyél egy próbát, még a végén jobb lesz, mint az álomvilágod.

Vagy mindenesetre nem maradsz egyedül.

Régen voltam így, szóval tudom, hogy mit érzel. Bele voltam esve egy lányba, igaz ő nem érdeklődött irányomban akárhogy is tepertem érte, vagyis nem volt kölcsönös a dolog. De rajtam volt a lila köd. Közben pedig jött egy lány, aki gyönyörű és kedves volt, és érdeklődött irántam. Én pedig nem foglalkoztam vele, inkább az elérhetetlent hajszoltam. Életem végéig bánni fogom.

Ezen kívül még előfordult pár hasonló eset. Igazából nem tudom mit lehet tenni ellene, jómagam sem tudom mi billentett ki ebből az állapotból. Lehet, hogy csak öregedned kell pár évet. Vagy pedig csalódnod abban a társaságban amibe bele szeretnél tartozni.

El kell fogadnod, hogy nem tudod "berendelni" az embereket. Az élet nem ötcsillagos exklúzív étterem, hogy megmondhatsd, hogy ezt és ezt kérem, ilyen sorrendben és mennyiségben, tíz és másfél perc múlva...

Annyit tehetsz, hogy a rendelkezésre álló lehetőségekből a számodra elfogadhatót elfogadod, aki meg negyerebe, azt elhajtod a vérbe. Próbálj egy kicsit kevesebbet akarni, és többet látni abból ami valójában az emberekben van.

Valószínűleg azért nem vagy még annak a baráti körnek a tagja, mert nem is tartozol bele. Ez mindenhol kialakul, már az iskolában is, aztán a munkahely és így tovább....

Ha eddig nem kerestétek egymás társaságát, annak oka van.

Jobban tennéd ha azokra a barátokra koncentrálnál, akik veled voltak eddig is. Egy saját társaság..:)