Mit gondoltok, normális, hogy nagyon szeretek egyedül lenni?

Szimpatikus a nyugalmad. Szerintem ez pontosan így jó, ahogy most teszel, mert a Te életkorodban nincs ok a kapkodásra, bőven van időd. Manapság a családalapítás, gyerekvállalás annyira kitolódott, hogy 40-es nőknél sem kapja fel senki a fejét, ha gyereket szül. Talán már most is van a környezetedben (korosztályodban) olyan, aki már a váláson is túl van, jobb azt alaposan megfontolni:-)

A barátság egy külön kérdés, mert a nőknél ez mást jelent ÁLTALÁBAN, mint a férfiaknál. Nőknél ritkább a hosszú barátság és más a tartalma is. Általában azonos élethelyzetben élők barátkoznak, de ha valamelyiknek megváltoznak a körülményei, akkor a barátság is fellazul, vagy teljesen megszűnik. Nem tudom ezt egészen jól megfogalmazni.... de nagyon más. Egyébként is a barát (csak barát) a kisebb gond. Vannak olyan típusú emberek, akiknek ilyenre semmi szükségük, csak felszínes baráti kapcsolataik vannak. Az is éppen elég egy kiegyensúlyozott személyiségnek, aki nem szorul állandóan baráti támogatásra, megerősítésre. Szóval.... semmi gond.

Én is szeretek egyedül lenni, sokszor akkor jönnek a legjobb ötleteim és akkor vagyok a legszabadabb.

Viszont én vágyom a társaságra is... csak nem adatik meg túl sokszor sajnos. Részben azért is lesem ezt a kategóriát, hogy hátha lesz itt valaki a közelből, aki hasonló helyzetben van :)

19/L (Baranya)