Mit gondoltok, normális, hogy nagyon szeretek egyedül lenni?
Nincsenek barátaim, abszolút nem vágyom párkapcsolatra, valahogy mindent egyedül szeretek csinálni...
Nem járok szórakozni sem. Ha társas közegbe kerülök, szívesen beszélgetek, de ez bőven elég. Mellesleg közel vagyok a 30-hoz...
Udvarlókat is hárítom, egyáltalán nincs szükségem párra.
Néha vágyom arra, hogy valakivel találkozzam és elmenjünk pl. moziba, de olyankor mindig alig várom, hogy hazaérjek...
Furcsa, nem? :)
Úgy látom, vagyunk így egy páran még! :)
Köszönöm az eddigi (megnyugtató) válaszokat! :)
Normális. Szeretek egyedül lenni én is. Sokkal jobb, mint hallgatni mások rinyálását, panaszkodását. Kerülöm az olyan embereket, akik lehúznak magukkal a mélybe, hülyének néznek amiért szépnek látok egy fát, kutyát, macskát.
Viszont én sem szoktam panaszkodni.
Ha nincs szükséged párra, hát ne legyen. Élj, ahogy neked tetszik, ahogy Neked jó. Mások véleménye meg nem számít.
Társsal is élhet valaki magányosan.
Nem, nem furcsa.
Igen, nagy igazság, hogy valaki társ mellett is lehet magányos.Én nem vagyok az a típus, akinek csak azért van kapcsolata, hogy legyen valakije... ez nem nekem való.
Sokan kapcsolatfüggők...
Erre nincs recept, csak a szerencsén múlik. Szerencse kell ahhoz, hogy véletlenül összefusson valaki a neki való emberrel. A netes társkeresés pedig kilátástalan. (csak bizonyos típusoknál működik, vagy ritka nagy szerencse kell)
Vannak különböző praktikák a nagy találkozás esélyének növelésére, de ott is csak a szerencse dominál. Az emberek jelentős részének marad a megalkuvás. Vigasznak pedig az, hogy másnak sokkal rosszabb:-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!