Ha 21 év alatt nem volt párkapcsolatom, akkor mennyire valószinű hogy már nem is lesz?

21/F

A kinézetemmel nincs gond, legalábbis mások szerint átlag felett vagyok. Az én véleményem szerint is elfogadható a pofám, de azért nem magasztalnám fel ennyire magamat xd Szóval nem ez okozza a gondot. A gond, hogy nincs személyiségem és annyira vagyok szórakoztató társaság mint a száradó fal. A párkapcsolatokról meg annyit tudok mint amit a filmekben/sorozatokban láttam, vagyis egy torz kép él a fejemben minden bizonnyal. Nincs is sok barátom, bár aktívan részt veszek az egyetemi közösségi életben (ott vagyok kb. minden programon), szóval introvertáltnak nem mondanám magam. Egyszerűen csak nem értek az emberekhez és szerintem nem tartanak elég érdekesnek. Az önbizalmam meg már szinte 0, bár kiselőadást tartani 200 ember előtt érdekes módon meg nem okoz gondot sőt, kifejezetten szeretek előadni. Szóval eléggé elb@szott vagyok ilyen téren és nem tudom hogyan változhatnék meg. Az emberi kapcsolataim még úgy fizikailag léteznek, bár közös programokra szinte sosem járunk. A párkapcsolattól meg aztán tényleg nagyon messze állok és félek, hogy soha nem is lesz ha eddig nem volt, pedig szeretnék. Egyszer lett volna egy lehetőség, de a lány az a tipikus fűvel fával mindenkivel kategória volt, szóval inkább azt a lehetőséget elengettem. Azóta meg semmi. Nem hiszem hogy bárki számára vonzó lennék. Aztán a napokban rádöbbentem, hogy gyakorlatilag már szinte minden közelebbi ismerősömnek van valakije. Ennyire sz@r lennék? Nem is tudom. Sokat gondolkodtam rajta ma. Nem tudom minek írom ki ezt a kérdést. Végülis talán azért mert érdekel az átlag ember véleménye, illetve hogy van e itt hasonló problémával küzdő ember? Talán valaki tud tanácsot adni, persze ha egyáltalán bárki elolvassa ezt a kisregényt amit ideírtam.