Nekem miért kell mindig egyedül lennem, miért kell még a karácsonyt is egyedül töltenem?
Hali, először is boldog karácsonyt szeretnék mindenkinek kíváni. 20 éves fiú vagyok, sajnos édesapámmal 6 éves korom óta nincs kapcsolat, édesanyám nem százas, enyhén szólva, jelenleg valami szociális otthonban van, nagyon rossz anya volt, nem tartom vele a kapcsolatot. Rengeteget bántott, lehúzott stb, bár ő nem mindig volt ilyen, de 2012 óta folyamatos romlik az állapota. Tény, hogy előtte se volt jó anya, de rossznak sem mondanám, akkor pl nem mondogatott olyanokat hogy jobb lett volna ha abortál stb.
Nos, jelenleg full egyedül karácsonyozok, van nekem 3 testvérem, egyik sem tartja velem a kapcsolatot. Egy nővérem vette fel nyáron velem a kapcsolatot, de ő borderlineos, és olyan lekezelően beszélt velem sokszor, hogy nem írtam neki az utolsó bunkó beszólásaira semmit, azóta nem is keresett, ez augusztus végén volt. Másik két bátyj meg 14 éves korom óta nem tartom kapcsolatot, abból az egyik nagyon bunkó, másik meg hát zavaros, mint anyám. Nővérem nagyon utálja anyát, mert tudni kell, hogy 34-36-39 évesek, és őket elemelték anyától elvileg akkor sem volt százas, de most nem ezzel akarok foglalkozni.
Realitás az, hogy senkinek sem jutottam eszébe se karácsonykor, sem szülinapomkor, hogy létezem, ilyenkor sokszor megkérdőjelezem magamnak, minek is létezek? Semmi értelme ez nekem sem jó.
Egy embernek mégis, van egy internetes ismerősöm akivel havonta párszor beszélünk, az nagyon ideges volt, amikor meséltem, meg mutattam a nővérem írásait, és ezért ma játszottunk, de már nem játszunk, így ismét megvan ez az érzés.
Barátaim sincsenek, volt az utóbbi évben egy, de az kihasznált, meg állandóan panaszkodott meg felhívott órákra, aztán csak a dolgait mesélte, ő maga se volt százas. Rengetegszer megbántott, magamra hagyott, kihasznált, vitákba kevert.
Ő példaul neki van anyja, apja, nagyszülei, és nem egyedül karácsonyozik, barátai vannak... pedig emlékszem mennyire bántott, én mennyi mindent adtam neki, mert jó szívem volt. Én miért vagyok ennyire egyedül? Nem ártottam senkinek sem, pláne nem kiskoromban amikor anyámmal elkezdödőtt az egész.
Amúgy tényleg a kérdésben 3 emberre mondtam betegségeket.
Anyám, ő sajnos valóban az.
Az a barát, ő eleve adhd-s, szóval itt állítólag sok mindenkit idegesít, engem is, de segítettem. Ő ezt úgy hálálta meg hogy időnként sértegetett, szidott, meg eldobott, nem írt pl vetetett velem találkozóra dolgokat, azt tali előtt ghostolt. Sajnos sokáig elnéztem neki, utolsónál én mondtam hogy eddig, és ne tovább. Milyen jól tettem. Lehet nem nárcisztikus, de elég egoista.
Nővérem, neki a pszichés diagnózisát nem láttam, de ő magát bipolárisnak mondja. Nem, sajnos borderline. Ugye írtam egy embert akivel ismerkedtem, az is szidott engem. Pl halálom kivánása csak úgy mert ilyen kedve van, szerintetek az semmi, de ha én azt írom rá hogy full borderline az már akkora bűn... akkor szerintetek kajak haljak meg, jobb lenne a világ, mert ugyanis az ellenem elkövetett valós sérelmek semmit sem érnek. Szép hozzáállás.
válasza: válasza:Elhiszem, hogy nehéz most, viszont nagyon sok hasznos és (szerintem legalábbis) segítőszándékkal érkezett választ kaptál a helyzetre. Tudom, volt köztük olyan, amit nem volt kellemes olvasni, mégis vannak köztük olyanok, amiket valóban jó lenne megfogadni.
Rossz, negatív tapasztalatod van több emberrel is, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden egyes ember innentől fogva így fog veled viselkedni.
Azt a 3 embert meg tényleg engedd el. Csak magadat és a gondolataid mérgezed azzal, hogy ennyire rájuk függtél.
válasza:Csak én nem értem, hogy ha valaki csúnyán beszél veled annak miert vágysz utána a társaságára?
Megint ugyan azt fújod. "Kajak haljak meg mert jobb lenne nélkülem a világ" senki nem írt neked ilyet! Akkor miért találod ezt ki és mantrazgatod magadnak?! Itt van a fő probléma! Meg ott hogy folyton a sérelmeidbe kapaszkodsz egy pillamatra nem akarod elengedni őket és azt várod, hogy mindenki a serelmeiddel foglalkozzon. Rossz hírem van mert az emberek olyannak szeretnek időt tölteni meg batatkozni akinek kellemes a társasága. A tiéd nem az mert ráöntöd minekire a bajaidat és magadat sajnálod. Ettől mindenki menekül. Így valóban nem lesz egy barátod sem. Nagyon sajnállak hogy nem kaptad meg a szüleidtől azt a szeretet ami járt volna. De ezert nem bűntethetsz másokat és nem várhatod tőlük hogy karpótoljanak. Egy új kapcsolat tiszta lappal indul. Nincsenek előjogaid benne mert neked rossz volt a múltad. Az alapján fog alakulni amit beleteszel. Ha sírankozást, duzzogást meg panaszkodást teszel bele akkor a másik keres olyat akivel jókat lehet nevetni meg beszélgetni vidám dolgokról.
válasza:"Az ellenem elkövetett sérelmek semmit nem érnek"
Ez mi?!! Valóban semmit nem érnek mert nem tudod őket semmire beváltani. Se pénzt se szeretet nem kapsz értül cserébe. Mivel semmit nem érnek talán nem kéne naphosszat ezzel foglalkoznod mert egyre rosszabb lesz így minden.
Ha nem megy írj belőlük könyvet, vagy fesd meg őket akkor termthetsz belőlül valami értéket. De azzal hogy mondogatod naphosszat milyen szerencsetlen vagy nem mész semmire csak el fog kerülni mindenki. Nem vetted még észre?!
válasza:Nem akart kötekedni senki, de teljesen felesleges ez a kommunikáció, elmegy melletted az összes jó, és csak azt fújod, hogy milyen xarember az összes élőlény körülötted.
Ez ismeretlen szemmel is borzalmasan unszimpatikus, és ezt senki nem hiszi el, hogy így van. Ahogy korábban már itt említették, 1000%, hogy ennek a sztorinak van egy árnyoldala is, mert olyan passzív-agresszív módon ír a kérdező, és mindent kötekedésnek, meg sértegetésnek vesz, hogy tuti a többieknek is nekiugrott.
A pszichológus meg legtöbbször az a rossz hírem, hogy nem azt mondja ami az igazság, hanem amit hallani akarsz. Ha például ez egy egyszerű pszichológus, aki nem rendelkezik kezelőorvosi papírral, az most őszintén mit mondjon?
Csak beszélgetni tud veled erről, vagy neki sem mondasz el mindent.
válasza: válasza:Vagyunk sajnos így páran, hogy nem szerették a szüleink, jól írta itt valaki, hogy valószínűleg ha más lett volna a gyerekük, őt sem. Én is így vagyok ezzel. Sok ember mutatkozott kedvesnek, vagy olyannak, mintha fontos lennék a számára, de aztán kiderült, hogy nem.
Gondolkoztam én is ezen, hogy minek vagyok, de logikailag nem jön ki. Miért én szenvednek azért, mert más nem képes szeretni vagy nem érdeklem?
Járna a szeretet nekem is, igen. És? Az élet nem igazságos. Ha elolvasod pl. az Újszövetséget, az sem a korrektségről meg a szeretet feltétlen áramlásáról szól.
Sokszor pampogtam én is ezen, miért szerették szüleim jobban az italt, mint engem, de ott kötök ki, hogy ez van. Nem tudok másik szülőket elővarázsolni, szerető testvérem sem fog születni.
Pár találása pedig szerencse kérdése, legyen nyitott a szemünk, szívünk, fürödni/fogat mosni is célszerű.
Sajnos az élet nem úgy rendeződik, ahogy az igazságérzet diktálná. Nem akarlak elkeseríteni még jobban, de a munkaviszony terepe sem kellemesebb.
Hogy mi segít, az egyéni. Nekem a háziállatom, a hitem,a hangversenyek, könyvek, séták.
válasza:#49 Rendben, igazad van. Viszont akkor arra adjatok tippeket, hogy hogyan álljak új emberekhez? Mi a normális, mi nem a normális? Ezekkel a gondolatokkal, hogy küzdjek meg?
Sok választ jött, volt nagyon sok segítő is, amit köszönök, de nagyon azt érzem, hogy egyáltalán nem vagyok megértve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!