Nekem miért kell mindig egyedül lennem, miért kell még a karácsonyt is egyedül töltenem?

De hogyan akarod, hogy segítsünk rajtad, ha eldöntötted, hogy mindenki rossz és védekezni kell tőlük?

Mindenkinek vannak előítéletei, egy egészséges mértékig. De te leszögezed, hogy minden 20 éves piál, meg videojátékozik, akkor máshogy nem lehet, mert te eldöntötted, hogy ezt csinálják, és ez a vélt valóságkép él a fejedben.

Így van ez a szerinted nárci, és borderline barátaiddal is, nem írnak vissza, mert nárcisztikusak, más nem lehet, pont. Visszaírni valóban 1 perc, de van amikor az ember teljesen mást csinál, mással beszélget, dolgozik, családdal van, stb, mikor ráér, akkor meg beszélgettek, ez teljesen természetes.

Ha eleve úgy indulsz neki egy barátságnak, hogy ígyis-úgyis utál, az előbb vagy utóbb, de kiütközik, és ez a végeredmény. Ha megszabadulsz a negativitástól, akkor jobban nekiindulhatsz egy barátságnak, de nem 1 hét alatt fog kialakulni egy mély barátság. Ezt el kell fogadd.

Hát te sem vagy 100-as, Kérdező, és ezt tényleg nem bántó szándékkal írom, mert egyébként együtt érzek veled, nem te tehetsz erről, és őszintén sajnálom, hogy így alakult.

Viszont. Nem azért nem ülnek le melléd a tömegközlekedésen az emberek, mert "ronda" vagy (valószínűleg egyébként tök átlagos kinézettel hiszed magad rondának, mint olyan sok ember), hanem mert a legtöbben fel tudjuk ismerni, ha valaki fura. Dolgoztam ma, mentem haza az éjszakaival, felszállt egy huszonéves férfi, aki egyébként női szemmel szerintem kifejezetten helyes volt, és nekem bejött, de annyira lerítt róla, hogy nem stimmel valami, a mozgásából, abból, ahogy nézett, mikor egyszer véletlenül összetalálkozott a tekintetünk, hogy igyekeztem minél távolabb pozicionálni magam tőle, meg felé se nézni többször, mert nehogy valami interakció legyen. Én az ilyenektől jobban félek, mint azoktól, akik bekóstolnak, de egyébként kiszámíthatóak.

Ez az egész "én sosem bántottam senkit" meg... értem. És tudom, hogy te így éled meg, és így is van, de ha tudsz angolul legalább egy kicsit, akkor írd be a keresőbe, hogy nice guy syndrome. Oka van annak, hogy nem sikerült egy barátot sem szerezned a való életben. Eléggé introvertált vagyok, de azért még nekem is van pár haverom vagy haverinám, akikkel munkahelyen ismerkedtem meg. És igen, érdeklődtek felőlem, elhívtak valahová, ahol jól éreztük magunkat, majd utána nem, hogy egy hétig nem kerestek, de volt olyan, akivel a következő messenger-beszélgetésünk egy munkahelyi probléma kapcsán volt, másfél hónappal később, és azután kb. két héttel írt, hogy ő szervezne valamit, meg vagyok hívva. Eszem ágában nem volt őket letiltani ezért, én sem írok rá mindenkire egy csomó sziamizu hülyeséggel, se időm, se energiám, se igényem minden nap beszélni a semmiről.

Az, hogy te tiltasz valakit, aki egy hétig nem ír, vagy válaszol, az nem egy értelmes emberi magatartás. Tudom, hogy 2025 van lassan, de nem él mindenki krónikusan online, és igen, egy felületes ismeretségnek, pláne egy online megismert barátnak nem feltétlenül fogsz napokon belül válaszolni. Azt már felismerted, hogy téged jobban érdekelnek ők, mint őket te, viszont azt még nem, hogy erre nem az a legjobb megoldás, hogy akkor behisztizel és elvágod a dolgot. Ezzel potenciális lehetőségeket szalasztasz el, lehet, hogy most még nem álltok annyira közel egymáshoz, hogy naponta beszélgessetek, de a jövőben ez megtörténhetett volna. A legtöbb ember nem akar kihasználni, ártani neked, simán csak amíg felületes ismerős vagy, vagy csak egy haver, addig nem lesz minden nap lelkizés, majd később, ha közelebb kerültök egymáshoz, akkor igen.

Összességében nem tudok mást javasolni, mint hogy keress egy jó pszichológust. Nekem így ismeretlenül úgy tűnik, hogy nagyon éhes vagy a szeretetre, és ez teljesen érthető, viszont az átlagembernek fel fog tűnni a viselkedésedből, a kommunikációdból, vagy csak úgy megérzik, és ez a másik félnek nagyon ijesztő tud lenni.

Mondanám, hogy boldog karácsonyt, de igazából inkább csak sajnálom, hogy ezen kell keresztül menned, és remélem, hogy a jövőben megtalálod majd a számításod! +1 arra, aki a túracsoporthoz csatlakozást javasolta, rengeteget túrázok, általában egyedül, de néha csoportosan. Nagyon sok furcsa csodabogárral sodort már össze az élet a közös túrákon. Vagy, ha van időd, energiád és kedved, akkor, ha még lehet, menj el önkénteskedni valahová.

Azt írod, hogy legjobb lenne elvonulni a világtól.

A világtól való elvonulás akkor működik ha valakinek nincs igénye mások társaságara. Neked nagyon is van. Szeretetre és baratokra vágysz. Elvonilhatsz megsértődve a világtól csak mikor fogod észrevenni hogy nem a világot bűnteted ezzel hanem saját magadat. Nem a világnak van rád szüksége hanem neked a világra. Mind így vagyunk ezzel.

Még senkiről nem mondtál semmi jót. Ez na hatagudj de téged minősít. Mert vannak rossz emberek is de nem igaz hogy mindenki ilyen. Attól meg nem leaz senki pszichiátriai beteg hogy nem keres téged 1 hétig. Magadtól kéne megvédeni magadat nem masoktól. Teljeseb elmebeteg dolog letiltogatni embereket és haragudni rájuk mert nem írtak vissza. Lehet rosszul érezték magukat veled mert a talalkozáson is végig duzzogtál vagy ráöntötted a problémáidat a másikra. Amit nem jó ötlet csinálni. Egy idegen erre nem kíváncsi. Nem varhatod pár beszélgetés után hogy a nyomorodar hallgassák masok. Túl nagy terhet akarsz masokra pakolni. Nem várhatod hogy újdonsült emberek oldják meg az életes és szeressenek úgy ahogy a szüleidnek kellett volna. Sajnos ezt neked kell megoldani. A legjobb barátok ott vannak a bajban is de a baratság hosszú idő alatt alakul ki. Nem pár talalkozás után. Egy levelezőtársnak küldözgeted a nővéred leveleit? Teljesen abszurd. És még csodálkozol hogy elmenekül tőled? Iszonyú nyomasztó amit csinálsz. Tényleg keresned kéne egy pszichologust mert nem masokkal van a baj hanem a saját gondolatid nem reálisak és semmi közük a valósághoz. Ezt kéne rendbe tenni de úgy tűnik egyedül esélytelen.

A nőveredről is csak annyit jegyzel meg hogy leszbikus mintha ez egy bűn lenne. Szegyelld magad! Egyébként attól hogy leszbikus még lehet gyereke. Még hülyeségeket is beszélsz. Csak pár kommentedet olvastam de már attól égnek állta hajam, hogy hozzá nem értőként pszichés betegségeket aggatsz emberekre. Ezt mégis hogy képzeled? Egyebként miből élsz meg kivel? Nem dolgozol meg nem jársz iskolába? Ha elfoglalnád magad lehet nem érnél rá ennyit sajnálni magad.