Van itt olyan aki 26-27 (vagy bármikor) évesen eldöntötte hogy nem akar már párkapcsolatban lenni, mert akkora csalodás volt az előző/elözőek és annyira nem tud már senkiben megbízni, hogy a saját lelki védelme érdekében egyedül maradt?

Nekem soha nem volt, és nem is akarok.

A 20as éveim elején még vágytam rá, aztán rájöttem, hogy nem olyan jó, mint gondoltam.

Semmi garancia nincs, hogy valakivel sokáig együtt maradsz, én meg nem akarom felborítani az életemet másért, újra alkalmazkodni egy idegenhez.

Nem való mindenkinek a párkapcsolat, meg sokan anyagi érdekből jönnek össze valakivel.

Tehát nincs nagy szerelem egy kor felett csak az érdekek és a kényszer.

Én inkább azokat irigylem, akiknek nem kell senkivel együtt lenniük, teljesen önállóak.

Szerintem adj magadnak több időt kiheverni az előzőt, ez nem volt elég.

Társkeresőzni csak egyéjszakás céljából mentem fel, mikor már nagyon régóta nem volt semmi, de így is lesokkolt, hogy kik vannak ott, pedig elvileg nőként jobb a merítés. Aki kinézetre rendben volt, az gondolkodásban volt nagyon eltévedve. Aki agyilag rendben volt, az lelkileg nagyon nem volt rendben.

Nem kötelező egyébként kapcsolatban élni, és nekem ez egy nagyon felszabadító élmény volt, mikor rájöttem - kínosan későn - hogy amúgy ezt nem muszáj. Ez után volt egyébként komoly kapcsolatom, ahol szerelmes is voltam, mikor már leszartam az egészet, meg sem próbáltam ismerkedni, akkor random találkoztam valakivel, akivel olyan jól kijöttünk, olyan jó fej volt (meg szép és okos), hogy vele el tudtam volna képzelni egy életen át is. Végül három év lett belőle, de nekem ott esett le, hogy ezt a dolgot nem lehet erőltetni. Van, aki szerelmes lesz első látásra, én nem leszek soha ez az ember, és nem tudok erőszakkal ismerkedni, majd a következő jön, amikor jön.

Az a fontos, hogy egyedül is teljes egészek legyünk, és jól ellegyünk magunkkal.