Van itt olyan aki 26-27 (vagy bármikor) évesen eldöntötte hogy nem akar már párkapcsolatban lenni, mert akkora csalodás volt az előző/elözőek és annyira nem tud már senkiben megbízni, hogy a saját lelki védelme érdekében egyedül maradt?

Több mint 1 éve vagyok egyedül. Szörnyen fáj az ahogyan az előzőnek vége lett, azóta is átverve érzem magam. (Több mint valószínű, hogy meg is csalt.) Tegnap megint szembe találtam magam vele, nyáron is megtörtént az új párkapcsolatában, előtte télen szintén... és ez ismét felkavart. Ha pedig nem vele találom szembe magam akkor valamelyik ismerősével/családtagjával, pedig még csak nem is lakom egy városban sem velük...

Nyáron próbálkoztam társkeresőzéssel...volt pár randim, de szánalmasan csalódáskeltő volt az egész. Gyakorlatilag talán azt tudnám levonni az egészből hogy azoknak kellettem volna, akik már senkinek nem kellettek...120+ kilós lányok és/vagy kattosak...

Amikor pedig a belső értékei miatt mégis megkedveltem valakit akkor az csak nagyobb fájdalmat okozott amiatt, hogy neki is fájdalmat okoztam azzal, hogy nem tudtam beleszeretni. Lehet hamar feladtam az egészet, de talán az is egyértelmű, hogy nem tudok az előzőből felállni, hiába próbáltam szakmai segítséggel is.

27 éves férfiként kb minden nap bőgök a történtek miatt és a jelenlegi helyzetem miatt. Tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb ember szerint ez szánalmas, de nem tudok mit tenni, illetve a környezetemben sincs senki akinek megnyílhatnék.

Bármi javaslat erre a helyzetre?

Köszönöm ha elolvastad.