Van itt olyan aki teljesen egyedül van?

Én is így vagyok. Már megszoktam, de én alapjában egy magának való, szótlan ember vagyok.

36F

Szerintem vagyunk így egy páran.

El kell fogadni, hogy az emberek jönnek-mennek. Nyitottnak kell lenni, és reménykedni, hogy összefutunk valakivel, akivel összeillünk. Ez igaz barátságra és párkapcsolatra is.

Nekem van családom, de minimális velük az interakcióm. Miután tavaly egyedül engem nem vittek a családi nyaralásra (meg sem kérdeztek róla, hogy esetleg szeretnék-e menni), úgy gondolom, nem is szeretnének velem rendes, családi kapcsolatot. Baromira fáj, mert nem tudom, hol ronthattam el... c'est la vie.

Itt vagyok 19 évesen, minimális szociális hálóval, amiben azt a keveset is csupán az egyetemi közeg tartja egyben. Igyekszem nyitni emberek felé, segíteni, ahol tudok, de érdemi eredményét nem látok.

Ami még maradt, az a remény. Talán egyszer jobb lesz, addig meg fejlesztem magam, amennyire az energiám futja.

Néha azt érzem, hiányzik belőlem valami, ami másokban megvan, amivel szimpatikusnak tűnhetnék az embereknek. Akár velem van a baj, akár nem, annál többet egyébként sem tudok tenni, minthogy próbálkozom és reménykedem, a többi meg még úgyis a jövő zenéje.