Vannak itt akik már hosszabb ideje keresnek egy hozzájuk illőt az ellenkező nemből, de nem jön össze valami miatt? Ti hány éve kerestek? Magányosnak érzitek magatokat?

Aha, évek óta.

Tudom is hogy mi miatt, ennek 2 oka is van, nem részletezném most. A lényeg, hogy kezdek ezúttal tenni is már a változás miatt, eddig így elfogadtam ahogy alakult, de úgy érzem sikerült egy jó ösvényt találnom ami a fény és nem a sötétség fele vezet.

Baromira magányos vagyok igen, de próbálom pozitívan felfogni. Pedig a családommal minden nap találkozom, ennek ellenére vagyok magányos.

Hány éve lássuk csak..majdnem 30.

Magányosnak nem, mert vannak gyerekeim, de a (kor)társ hiányát nyilván nem pótolják.

A társkereső platformokat nem használom, mert felszínesnek és húspiac-szerűnek tűnnek, megalázónak érezném, ha valakit egy fotó alapján kukáznom (balra húzás) kéne.

Azok az emberekre, akik középkorúként hasonló helyzetben vannak, mint én -ismerjük már magunkat, mint a rossz pénzt és bejáratott életünk van sok kötelezettséggel (munka és család) -hullámokbanban tör rá a másik fél hiánya.