Vannak itt akik már hosszabb ideje keresnek egy hozzájuk illőt az ellenkező nemből, de nem jön össze valami miatt? Ti hány éve kerestek? Magányosnak érzitek magatokat?

Aha, évek óta.

Tudom is hogy mi miatt, ennek 2 oka is van, nem részletezném most. A lényeg, hogy kezdek ezúttal tenni is már a változás miatt, eddig így elfogadtam ahogy alakult, de úgy érzem sikerült egy jó ösvényt találnom ami a fény és nem a sötétség fele vezet.

Baromira magányos vagyok igen, de próbálom pozitívan felfogni. Pedig a családommal minden nap találkozom, ennek ellenére vagyok magányos.

Hány éve lássuk csak..majdnem 30.

Magányosnak nem, mert vannak gyerekeim, de a (kor)társ hiányát nyilván nem pótolják.

A társkereső platformokat nem használom, mert felszínesnek és húspiac-szerűnek tűnnek, megalázónak érezném, ha valakit egy fotó alapján kukáznom (balra húzás) kéne.

Azok az emberekre, akik középkorúként hasonló helyzetben vannak, mint én -ismerjük már magunkat, mint a rossz pénzt és bejáratott életünk van sok kötelezettséggel (munka és család) -hullámokbanban tör rá a másik fél hiánya.

#3 wow

Ezt jól leírtad!

4 folyt.

Sőt, pont ezért, mivel a másikra is hullámokban jön rá ez az érzés, nagyon nehéz összehozni, hogy egyszerre legyetek ugyanabban a fázisban.

#5

Van úgy, hogy hetekig, hónapokig csak csináljuk, amit kell és vannak napok, amikor meg annyira vágynék valakire, hogy egy-egy rajtam felejtett hosszabb pillantásba, félmosolyba is belekapaszkodok.

Az is baj, hogy már nem akarunk újabb sebeket, traumákat -pont a hétköznapok kíméletlensége miatt-, így a nyugis semmi is jobb(nak tünik), mint a kockázatos bármi.

Igen,de talán inkább társtalan... A nappalok elmennek, az ember teszi a dolgát. Az esték rosszabbak... 50 körül tudjuk már valóban miről szól az élet... Ehhez olyan társat, aki szerelem, barát is kezdem azt hinni, nehéz találni.

Pedig ilyenkor már, amikor az alapok megvannak, sokkal szebbé lehetne tenni az életet, egy társsal,aki szintén tudja értékelni a másikat.

Viszont ahhoz talán soha nem leszünk elég okosak, bölcsek, hogy kiszűrjük, ki az, aki valóban úgy gondolja ezt, ahogy mi... Így, a bizalmatlanság is gátolja az ismerkedést.

Nehéz.

Én pár éve keresem.... De sajnos nem találom... 😔

#6 Nem a traumáktól és sebektől félek, hanem inkább amit 8-as írt. Nem nyílunk már meg szerintem, és nehéz így társat, szerelmet, barátot találni. Kevés az ismerkedésre fordítható idő a mindennapokban, így én sem barátkoznék magammal.

8-as igazából mindent leírtál.