Hogyan, mikor lettél magányos? Hogy viseled, milyen megoldásokat keresel, találtál?

10-es ne add fel. Sok értelmes és szimpatikus ember van,aki hasonló Hozzád és biztos örömmel barátkoznának Veled.

És még a nagy Ő is előkerülhet !

Egy sorstársad

Kihaltak mellőlem a barátaim. Most már csak az imádott feleségem tart ki mellettem. (Na jó, haverok vannak még, de az nem olyan.)

65F

Nekem még viszonylag friss a dolog, 21 éves vagyok.

Talán 3 éve ilyenkor jött a fordulópont.

Sosem voltam a társaság középpontjában, kövér gyerek voltam, rengeteg atrocitás ért emiatt.

Volt pár barátom gyerekként. Jött a középiskola, magam mögött tudtam hagyni végre az általános iskolában megélt napi szintű bántalmazásokat.

Megismerkedtem az edzéssel. Lefogytam, és beleszerettem abba, hogy minél jobb vagyok. Konkrétan csak ennek élek, sok emberi kapcsolatom megromlott, igaz barátaim nincsenek, akikkel pl bármikor kitudok menni valahová és csak úgy szimplán beszélgetni.

Az edzésbe menekülök. Bánom, hogy így alakult? Bánom, hogy nem voltam talpraesettebb? Igen is és nem is.

Bánom, mert így rengeteg dologról lemaradtam (pl, barátnőm sem volt még, de ez inkább az önbizalomhiánynak volt köszönhető. Most tudnék ismerkedni, de valahogy nem az igazi) és nem bánom, mert ezek a dolgok formáltak azzá, aki ma is vagyok.

Aki ismer, az tudja, hogy egy rettentő közvetlen ember vagyok. 1 nap alatt kitudok alakítani barátságot akár, és ezt sokan ki is használták már.

Megtanultam egyedül boldog lenni, tudom, hogy ez így 21 évesen elég nevetséges, de tényleg így van. Konkrétan ha most eltűnne a földön lévő összes ember akkor sem paráznék, csinálnám a megszokott dolgaim tovább.

Szeretnék-e változtatni ezen? Természetesen igen, hisz az ember egy társas lény. De ez nem csak rajtam múlik. Sodródok tovább, aztán alakul, aminek alakulnia kell, legyen ez barátság, vagy akár barátnő. Edzek, tanulok, fejlesztem magam, elvileg az az igazi, ha valaki akkor jön, amikor csak magadra fókuszálsz. :D

Kedves Első!Miért nem vissza külföldre,ahol boldog voltál,voltak barátaid??

Én azt gondolom erről,h egyedül is lehetsz tök boldog,mert szerintem ha egészséges vagy,és van pénzed a céljaid elérésére,akk nincs miért szomorkodnod,de társaságban is lehetsz tök magányos!

Én sokkal frusztráltabb voltam,amikor nagy társasággal jártam fesztiválozni,és konkrétan a legjobb barátnőm okozta a legnagyobb csalódást életemben,de amióta őt lekoptattam,tök nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok!a családom élő tagjai tök gázok,úgyh őket is lepattintottam!/Bár ilyen könnyen válnék meg a megunt cuccaimtól!:D/

Én gyerekkorom óta imádok egyedül lenni,alig vártam,h akkora legyek,h lemehessek pl a boltba egyedül vásárolni,és ez azóta se változott!Amúgy sose vagyok egyedül,mert van4cicám,de nem tartom magam crazy cat ladynek,mert imádok programokat csinálni,de ehhez nincs szükségem senkire,mert szuperjól tudom magam érezni egyedül is:táncolni és utazni egyaránt,és ha akarok egy jó fotót,simán megkérek idegeneket,akik mindig tök készségesek!:)Amúgy nagy horrorfan vagyok,igazából az efféle filmek és sorozatok+könyvek élvezete a legkedvesebb hobbim-a cicáimon kívül,szóval tök elégedett vagyok az életemmel,mert a szabadidőmben azt csinálok,amihez csak kedvem van,nem kell senkihez se alkalmazkodnom!