Hogyan, mikor lettél magányos? Hogy viseled, milyen megoldásokat keresel, találtál?

Anyám kidobott. Mamánál kellett laknom. Lett munkám barátom a barátom haverjaival szoc.rendszerem aztán a barátommal osszekoltoztem aztan alberlet egyutt. Aztan szakitás ezzel megszuntek a barátok is. En maradtam az alberletben. Aztán megszunt a munkaviszonyom.

Es azzal csak a lakás meg a csend volt az életem. Aztán a pénztelenség. Aztán alkalmi melok magány nem tom talán 1 éven is át, ha nem több.

Kimentem kulfoldre vendéglátozni szorakozohelyre. Kesobb vagy felváltva szalloda takaritás ilyenek is. Már elso nap csak a szálláson se voltam egyedul:) meloban pedig napi szinten ismertem meg 20 embert is(1 hét alatt 60 at is) lettek barátaim bandák haveri körök szerelmek millio élmény es sztori.

Már elso naptol nyüzsgött pezsgett az életem. A munka meg kb napi szintű bulizással ért fel a szórakozohelyen reggel 6 ig/nap, nappal meg barátok tópart utazgatások ezeregy helyre, szerelem, stb.

Azota is bánom hogy en hulye hazajottem mert belefáradtam. Itthon már megint pénztelenség (de legalább fizikailag könnyebb irodai) magány magasfokon es nen haladok semerre sőt tele vagyok a diplomas kozalkalmazotti fizetesemmel lakbertartozasokkal is a lakhatásom is kérdés.

Kb. 10 éve.

Talán már nem is keresek megoldást.

A legszívesebben ha tehetném egy csettintés alatt befejezném az életem és kezdeném elölről

Hét éve lesz ősszel. Barátkozni ma már nagyon nehéz, a legtöbb ember telefonba bújt zombivé vált.

Írogatás nekem nem barátság,így nagyjából ki is merült a lehetőség.De ettől függetlenül nem zakkantam meg, ha nincs senkim, akkor egyedül utazom, kirándulok, stb. Mondjuk az értelmes, hosszú beszélgetések nagyon hiányoznak,de ez van.

F

6 eves koromba

Azota se szeretek emberk kozott lenni

Eleve nem volt sok barátom sosem, velük sem volt sok programom, csak ilyen havi 1-2 maximum, ami sulin kívüli volt. Aztán egyetem megkezdése után az a pár barát, egy kivétellel, szinte azonnal felszívódott, és szinte egy emberként. Pedig neten, posztolást tekintve, végtelenül aktívak voltak. Az az egy valaki pedig később zárta ki a külvilágot, engem is beleértve, amikor az egyetem miatt rossz időszaka lett.

Szóval nem maradtak barátaim. Egyetemen meg hiába voltak jófejek a szak-, és csoporttársak, ~1 hónap után mentünk át online oktatásra a Covid miatt, amit csak a 4. félévemben oldottak fel teljesen. 3. félévben hibrid oktatás volt, így nem volt túl sok személyes kontaktom a többiekkel. Így igazából 1,5 évem volt alapszakon, amikor úgy igazán egyetemista lehettem, azt mondjuk szerintem szépen meg is éltem, főleg magamhoz képest, de mély barátságok így sem alakultak ki. Az a pár felületesebb se nagyon maradt meg az online világban. Sőt. Héba-hóba beszélünk kicsit, de ez inkább "(kedvesebb) ismerős", mintsem barátság kategória.

Ha megismerkedem valakivel, akkor azon az adott helyen olyan, mintha legjobb barátok lennénk, külsős szemmel is mondtak már ilyent, de amint onnan kikerülünk, semmi sem marad belőle. És ilyen rendszeresen van velem.

Pár hét és megkezdem a mesterképzést, szóval remélem ott kialakul egy jó társaság, vagy a koliban, aztán hátha..

Nekem mostanában, egy hónapon belül. Volt menyasszonyom elköltözött tőlem (Ő költözött le anno hozzám, saját családi örökség ház végülis). 4,5 évig együtt voltunk, látszólag nagyon jól, de egy ominózus beszólás után felment az anyjához vissza lakni és már csak a többi dolgaiért jött le. Közös macskát néha látogatja azóta, de ennyi. Próbálom a családommal tölteni az időmet amikor nem dolgozok és már nagyon vágyók társaságra , de alapvetően az is körülményes, szeretek a saját teremben lenni. De azért nehéz, főleg az elején volt borzalmas. Ez a pálfordulás megrázott , reméljük lesz jobb.

29F