Aki magányos, depressziós volt, hogyan tudott belőle "kijönni"?

Legyél türelemmel.

Vagy keress fel szakembert.

Nekem az első a módszerem. Az mindig segít: a változáshoz idő kell!

Nem is gondolnánk, milyen sokan küzdenek ezzel az érzéssel.

Azt mondják, gyorsan ki kell jönni belőle, hogy ne súlyosbodjon.

Nincsenek közösségek, mint régen. És még a világsztárok is magányosak.

Próbálj meg minden nap táncolni.

Ezt szakembertől hallottam!

És ki kell tartani, mert lefelé megy az emberiség!

Nehogy magával sodorjon.

Nekem a Biblia segített és ez a közösség, amely felfelé megy!

Nekem a depresszió ellen nagyon sokat segített a mozgás, aminek mindig volt olyan része, ahol szándékosan hajtottam magam, feszegettem a határaim (reális és biztonságos kereteken belül), szóval volt kihívás és sikerélmény.

A magány pedig olyan dolog, amiből a mai napig nem tudtam végérvényesen kikecmeregni. Időszakosan igen.

Mindig azt a tanácsot kaptam, "menjek emberek közé!", ami meg is történt. Akkor lettem társaságban is magányos, mivel szinte mindenhova csapatostul, vagy legalább párosával mennek az emberek. Úgyhogy ide nem igazán tudok épkézláb tanácsot adni, mint járj nyitott szemmel, próbálj nyitott és közvetlen lenni mások irányába, és hátha találkozol valakivel, akiből később barát lehet és enyhül/megszűnik a magány.

Pihenj, aludj, und el magad.

A kialvatlanság, túlterheltség nagyon komor gondolkodást tud okozni. Ha pihenés után már jobb a kedved, megoldottad a problémát. ;)

Az unalom meg azért fontos, hogy ha beleunsz az unalomba, utána tettrekész leszel, bármilyen tervedet megvalósíthatod, amit felfelé ívelő, vagy optimista/jókedvű időszakodban kitaláltál.