Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Miért ilyen nehéz barátokat...

Miért ilyen nehéz barátokat találni?

Figyelt kérdés

Nagyon nehéz valahogy barátokat találnom, habár nagyon szeretnék. Sose voltak igazán barátaim, leginkább egyáltalán nem voltak. Max 1-1 haver, de az is csak ilyen ismerős-haver szinten megmaradt. Ezeknek a “haveroknak” mindig én írok előszőr, mindig én kérdezek, ők késleltetve egy-egy szavas válaszokat adnak rá, de van hogy akár napokig meg se nézik az üzenetet. Nagyon felületesen lehet velük bármiről is beszélgetni. Nem nevezném őket barátoknak. Azt vettem eddig észre, hogy bármikor ha próbálkoztam, mindig csalódás ért előbb vagy utóbb. Azt figyeltem meg, hogy nagyon sok ember felületes, már megvan a maga baráti köre, és nem kíván újat (vagy csak velem nem akar barátkozni), nem kötődik, érdekből csinál max valamit az irányomba, sose ír magától, sose akar találkozni stb. Hiába próbálkoztam eddig nagyon, sose sikerült barátokra lelnem. Számomra egy barátságban alapvető lenne a kölcsönös érdeklődés, kötődés, nem pedig az egyoldalú. Egyszerűen nem találok olyan embert, akivel ez valóra válhatna, és ez engem nagyon rosszul érint.

Igen, nem vagyok a tipikus mai fiatal, aki buliból buliba jár, hanem én a bulizáson meg az egyéb ilyeneken túl is jól tudom magam érezni. Csak azt nem értem, hogy miért megy nekem ennyire nehezen a barátkozás, illetve valakinek valami ötlete van, hogy merre lehetnek olyan emberek, akik hasonlóan éreznek, vagy közösségek, ahova lehet tartozni mondjuk? Tudom az utóbbi kérdésre elég nehéz választ adni, de hátha valakinek van valamiféle ötlete, én már tanácstalan vagyok.

Előre is köszönöm a válaszokat!



júl. 19. 18:54
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:

Én meg pont ezt utálom, most itt hirtelen mindenki kivétel, maga a korrektség/lojalitás/önzetlenség a szótárban... hagyjuk a mesét, 100-ból 90 ember felszínes, kétszínű szar - ebből 80 folyamatosan csak mérlegel, hogy kapott-e annyit vissza a kapcsolatból, mint amennyit ő beletett. Maradt 10, ebből 8 eleve aszociális/introvertált, nincs rá szüksége (pl. én). Maradt a 100-ból 2. Ha te eddig próbálkoztál 20 embernél, akkor hajrá, messze még a cél.


Kedvenc paradoxonom, hogy 10-ből 9 ember azt vallja, hogy 10-ből 9 ember értéktelen (vagy szinonimája)... :) Ez azért odab_sz...


Ja és akinek sok barátja van, annak van egy rossz hírem: az őszinte embereknek nagyon kevés van. :)

júl. 24. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
Én pl. 97%-ban intravertált vagyok, mégis kell minimum 1 személy akivel megosztok mindent, vagy elmondok neki mindent.. Kell. Akár internetes is. Bár az a személy eltavolodik tőlem akivel már pár éve beszélünk, szóval most nem tudom mi lesz.. Intravertáltként nem megyek nagyon sehova se, de a beszédet azért igénylem, mégha nem is minden nap. Azért jó lenne legalább 1 személy akiben meg lehet bízni..
júl. 25. 16:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
introvertált*
júl. 25. 16:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:

Én is nagyon át tudom ezt érezni, lassan 24 leszek, az iskolai barátaim, haverjaim már egyre ritkábban írnak, a munkahelyeimen meg csak érdek barátságok vannak általában.

Szóval én sem tudom hol kéne keresenem, de ennyire magányosnak még nem éreztem magam, mint az elmúlt 2-3 évben. 🙁

júl. 26. 22:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:

Nagyon nehéz igazi barátokat találni sajnos. Nekem is általában mindig csak 1-2 volt, de egyik sem volt igazi, szoros barátság, hiszen akkor még mindig tartana.


Én is magányos vagyok ilyen szempontból, már 2 éve azt mondhatom, hogy semmilyen baráti társaságom nincsen. Amiben változtam az elmúlt években, hogy már nem ragaszkodom a felszínes kapcsolatokhoz. Vagy igazi barátságot szeretnék, ahol jelen van a megbízhatóság, közös kapcsolódási pontok, lojalitás, kölcsönösség, vagy inkább ne legyen senki.


Fájdalmas dolog tud ez lenni, hiszen nem könnyű ilyen barátságra szert tenni. Az pedig, hogy kinek mikor érkezik az életébe egy ilyen barát, az nincs egyáltalán kőbe vésve.


Én sem voltam igazán buliból buliba járós sosem, de tapasztalataim szerint nem azzal a személlyel lesz egy barátság szoros, akivel sokat eljársz bulizni. Nekem azok mindig felszínes barátságok voltak, a bulin kívül nem sok mindent csináltunk együtt.


Összességében nem szabad erőltetni a dolgokat és aggódni azon, hogy mikor lesznek már barátaid. Megértem, hogy rossz így, barátok nélkül, de kell szerencse és nyitottság is hozzá. A többi pedig majd jön magától.


Először magaddal barátkozz össze, légy nyitott, válaszd ki azokat az embereket, akik szimpatikusak, beszélgess velük, és majd szépen alakul magától. :)


25/N

aug. 2. 22:56
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!