Miért olyan nehéz ötven éven felül új barátokat találni?

A diákélet után nehèz nem 50 esen.

Mikor mindenkjnek már családja lesz vagy kimennek külföldre, meg soha nem ér rá.

Ilyenkor már ugy szokták hogy családok családokkal barákoznak meg egyutt ülnej a jatszotereken vagy egyutt bográcsoznak. De leginkabb a rokonokkal csaladdal ezt is.

Es ezekbol alakul ki az 40-50 éves korra akikkel evtizedek ota összejarnak barátok

Butaság. Gondolod, hogy az öregek otthonában ipari szinten mennek az orgiák?

Simán kimész a piacra, vagy az orvosi rendelőbe, és rögtön lesz 100 barátod. Csak be kell bizonyítanod, hogy neked fáj a legjobban. És persze jajaj, a mai fiatalok...

Cáfolom a 4-est, mert nekem nem sikerül sem havert, sem barátot találni - mióta a régiek eltűntek..:/

F

Ilyen korra már kialakul az ember személyisége, keresztül megy egy rakás féle élettapasztalaton, megpróbáltatáson, megformálódik benne egy világszemlélet, éri egy rakás kudarc, csalódás és kellemetlenség. Sok szempontból rugalmatlanná válik, egyre kevésbé nyitott a másik ember hülyeségeire, amik a sajátjától nagy mértékben eltérnek és egyre kevésbé nyitott próbálkozni vele, hogy mennyire vannak átfedésben a saját hülyeségeivel. Egyre kevésbé akar az ember új emberekkel megismerkedni, kompromisszumokat kötni, hogy velük töltse az idejét. Ha ezt megteszi, azt általában vagy üzleti, kapcsolatépítési, párkapcsolati ismerkedés, vagy más egyéb haszon reményében teszi, nem annyira csak úgy szórakozásból.

A régi barátokkal már korábban, valószínűleg rugalmasabb életszakaszban elindult az ismerkedés, az idők során már jobban sikerült összecsiszolódni, megismerni egymást, így kisebb energia befektetést igényelhet elviselni őket. Pont ezért is szoktak ebben az életkorban megkopni a régi barátságok, mert már egyre kevésbé van kedve az embernek udvariaskodni, erőt venni magán más idiotizmusának elviselése érdekében. A megváltozott élethelyzetekhez tartozik, hogy az embernek általában ilyen korban már van családja, munkája, karrierje, hobbija és többnyire kevesebb a szabadideje, mint amennyi mindent csinálnia kell vagy szeretne. Ezért aztán jobban megfontolja az ember, hogy érdemes-e arra fordítania, hogy valakivel barátkozzon és az ő hülyeségeit hallgassa, ha közben más, számára hasznosabb dolgokat is csinálhatna helyette.

A munkahelyi barátságokra is az jellemző, hogy mivel egy helyen dolgoztok és ott kénytelenek vagytok kapcsolatban állni, ez fényt deríthet rá, hogy jól kijöttök, kialakulhat barátság belőle. Viszont ha a közös munkahely megszűnik, máshova mentek dolgozni, már nem jön magától a közösen töltött idő és az már extra erőfeszítést igényelne, hogy munkaidőn kívül, a szabadidőtök rovására járjatok össze. Ekkora erőfeszítést és idő áldozatot már nem biztos, hogy mindenkinek megér egy barátság, mert azt az időt a családodtól, gyerekeidtől, vállalkozásodtól, karrier építésedtől, hobbidtól, pihenéstől, vagy bármi más, számodra fontos dolgoktól veszed el. Annyit meg nem biztos, hogy megér, amennyibe kerül...