Tényleg ennyire nehéz megfelelő barátokat találni, akikkel azonos a világnézetünk?

Bírom a barátaimat, de mégsem passzolunk össze teljesen, mert valamiért én vagyok az egyetlen a társaságból, aki élménykereső, felfedező személyiségtípus. Nem rajonganak az utazásért, én viszont mindenhová mennék. Nem vagyunk idősek (30 körül), nincs még senkinek sem gyereke, hogy ez akadályozzon meg abban, hogy időnként együtt elutazzunk valahova. Rosszul érzem magam, hogy én annyira vágynék külföldre egy kis kirándulásra, turistáskodásra, de nem tudok kivel elmenni. Sokszor FOM (fear of missing out) érzésem van, amiért elpocsékolom a fiatal éveimet arra, hogy Mo-n rohadjak, miközben fiatalon felfedezhetném a világot. Mikor máskor, ha nem most? Miért kellene megvárni, mire mindegyikünknek gyerekei lesznek? Nekik elég annyi, ha elmegyünk az itthoni fesztiválokra vagy a Balatonra... Az anyagi része sem akadály, mert nem Hawaii-ra vagy a Kanári szigetekre vágyom, hanem pl. Spanyolországba, Olaszországba.

Egyedül és idegenekkel nem szeretnék utazni, mert veszélyes lehet.