Apátia, kiégés., hogyan lehet ebből kijutni?

Egy ideje már nem lelem örömöm semmiben, minden olyan semlegessé, közömbössé,átlagossá vált.

Hogy mire is gondolok, hát például egy jó evés, kirándulás, filmezés, korábban művelt hobbijaim. Semmi sem tud már lekötni tartósan, olyan nehéz is ezt körülírni de mintha nem lenne már bennem élet. Régebben voltak terveim, akartam utazgatni, szerettem otthon egy téli estén bekuckózni és filmes maratonokat tartani, haverral játszani videójátékokat. Most pedig semmire sem tudom rávenni magam, nincs bennem semmi akarat és vágy. A munka persze leköt most, nincs túl sok időm ezekre gondolni, de attól még ezek a dolgok fennálnak. Hogy úgy fogalmazzak, nem tudok már megélni, átélni dolgokat. Bárhová is megyek, csak közöny van bennem és unottság. Ez természetesen kihat a libidómra is, amivel semmi problémám nem volt, de azóta alig van szexuális vágyam, van hogy hetekig semmi. Ez is nagy trauma ilyen fiatalon nekem.

Valamilyen törés pont biztosan volt az életemben, mert ha visszagondolok, 2 éve még tele voltam élettel. Depresszióm már akkor is biztosan volt, de nem voltam így kiégve. Jártam egyedül is még ide-oda (akartam is), sorozatokat néztem itthon. Most pedig nem tudok 10 percet nézni egy filmből, mert untat egyszerűen minden. Iszonyú magányos is vagyok még a tetejébe, mindenki magasról tesz rám. Szülők persze érdeklődnek, de úgy igazán senki nincsen mellettem és nem is volt. Haverok nem voltak, csak ál barát volt az összes anno, vagy lemorzsolódtak, mérgező személyiségek. Olyan igazán-igazi barátom sosem volt szerintem. Azt hittem én sosem égek ki, sosem kerülök rossz állapotba. Tudtam mindig is hogy az életem egy nagy 0, semmi történés, nuku barátok, csak a saját elmémmel voltam "összezárva". Ezek mellé csináltam egy monoton, iszonyú stresszes munkát is évekig. Ez így összeadva sok volt egyben szerintem. Tehát az állapotom már adott, és szeretném visszakapni a régi énemet, és az életet magamba