Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Apátia, kiégés., hogyan lehet...

Apátia, kiégés., hogyan lehet ebből kijutni?

Figyelt kérdés

Egy ideje már nem lelem örömöm semmiben, minden olyan semlegessé, közömbössé,átlagossá vált.

Hogy mire is gondolok, hát például egy jó evés, kirándulás, filmezés, korábban művelt hobbijaim. Semmi sem tud már lekötni tartósan, olyan nehéz is ezt körülírni de mintha nem lenne már bennem élet. Régebben voltak terveim, akartam utazgatni, szerettem otthon egy téli estén bekuckózni és filmes maratonokat tartani, haverral játszani videójátékokat. Most pedig semmire sem tudom rávenni magam, nincs bennem semmi akarat és vágy. A munka persze leköt most, nincs túl sok időm ezekre gondolni, de attól még ezek a dolgok fennálnak. Hogy úgy fogalmazzak, nem tudok már megélni, átélni dolgokat. Bárhová is megyek, csak közöny van bennem és unottság. Ez természetesen kihat a libidómra is, amivel semmi problémám nem volt, de azóta alig van szexuális vágyam, van hogy hetekig semmi. Ez is nagy trauma ilyen fiatalon nekem.

Valamilyen törés pont biztosan volt az életemben, mert ha visszagondolok, 2 éve még tele voltam élettel. Depresszióm már akkor is biztosan volt, de nem voltam így kiégve. Jártam egyedül is még ide-oda (akartam is), sorozatokat néztem itthon. Most pedig nem tudok 10 percet nézni egy filmből, mert untat egyszerűen minden. Iszonyú magányos is vagyok még a tetejébe, mindenki magasról tesz rám. Szülők persze érdeklődnek, de úgy igazán senki nincsen mellettem és nem is volt. Haverok nem voltak, csak ál barát volt az összes anno, vagy lemorzsolódtak, mérgező személyiségek. Olyan igazán-igazi barátom sosem volt szerintem. Azt hittem én sosem égek ki, sosem kerülök rossz állapotba. Tudtam mindig is hogy az életem egy nagy 0, semmi történés, nuku barátok, csak a saját elmémmel voltam "összezárva". Ezek mellé csináltam egy monoton, iszonyú stresszes munkát is évekig. Ez így összeadva sok volt egyben szerintem. Tehát az állapotom már adott, és szeretném visszakapni a régi énemet, és az életet magamba



júl. 7. 16:05
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
100%

Párkapcsolattal hogy állsz?

Korábban milyen értékrended volt, ez hogy változott?

júl. 7. 16:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:

Mintha én írtam volna ki a kérdést. Ha összehasonlítanám a 2 évvel ezelőtti énemet és a mostanit, 2 különböző ember.. 1 dolog tart életben, az pedig az edzés, ha ez nem lenne, lehet, hogy nagyobb baj is történt volna már..


Találj egy hobbit, ami kikapcsol. Klisé duma, de az életeden csak Te tudsz változtatni..

2 opciód van:

-továbbra is folytatod ezt az életmódot és a büdös életbe nem lesz senkid és semmid, vagy

-változtatsz.

Nem kell egyből gyorsan mindent. Szép lassan. Kezdheted azzal, hogy új embereket ismersz meg, ezzel pedig millió új lehetőség fog kinyílni előtted.

júl. 7. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
Én is pont így vagyok. Nálam ez azóta van, mióta dolgozok. Mert előtte legalább a hobbijaim élveztem. De mióta dolgozom, kb olyan, mintha elvesztettem volna minden identitásomat, egyéniségemet. Elvagyok, csinálgatok ezt, azt, de valahogy nem okoz különösebb örömet.
júl. 7. 22:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 A kérdező kommentje:

1# Nincs, nem is volt még.

Akartam, szükségem is lenne rá de valahogy sosem jött össze régen, elég későn értem meg szerintem, amire pedig alkalmas lettem volna rá, addigra ilyen állapotba kerültem. Így viszont ebben az állapotban esélyt sem látok (már) rá, hisz örökös hangulat ingadozásom van, az életem romokban, szexuális vágyam gyakorlatilag nincsen.

júl. 8. 06:10
 5/11 A kérdező kommentje:
2# Ismerkedni próbáltam itt is, máshol is. Nem sült ki belőle semmi jó, vagyis semmi tartós inkább úgy mondom. A szomorú, hogy most már késztetést sem érzek erre egyáltalán, régen görcsösen próbáltam ismerkedni mindenhol. De ahogy elveszett szépen lassan a remény, úgy elengedtem ezt. Munkahelyen kollégáim családos, felnőtt emberek főként. Ott elvagyok velük, megy a hülyülés, bár túl sok időm nincs is csevegni. Meg ez ennyiben meg is marad.
júl. 8. 06:14
 6/11 A kérdező kommentje:

3# Én már dolgozok nagyjából 5 éve, kihagyásokkal.


Nyilván a munka sokat elvesz, főleg aki gyűlöli is azt. Van aki szar melót csinál, mégis szereti. Van aki fujjongva jár dolgozni. Mint én is. Gyűlölöm a napi 8 órát, a bejárkálást, a rohanást egésznap. Mindennap ugyanaz, mindezt azért hogy befizesd a számláid, és vegetálj. De amiért számomra ez még nehezebb, az a célok hiánya. Ugyebár a munkáért pénz jár, viszont én a pénzt nem találom akkora értéknek hisz nincs mire költenem, nincs ami boldoggá tenne. Lakásom 50 év múlva lehetne talán, szóval arra nem is gondolok inkább, anyagi biztonság elérhetetlen ilyen fizetésekből. Nem érdekelnek a kütyük, a szép ruhák, semmi különösképp. Nincs miért küzdenem a mindennapokban, lesz ami lesz alapon "létezem". Ez a legtragikusabb az egészben. Semmi jövőképem nincs, semmi célom, semmi vágy. Az állapotom pedig csak romlik. Most a munka eltereli a figyelmem a magányról, de attól még jelen van, szépen lassan tönkre is vágott az évek alatt

júl. 8. 06:23
 7/11 anonim ***** válasza:
Hasonlóan vagyok èn is,ràadàsul szintèn depressziós,idős szülővel együtt èlve,próbàlok menekülni onnan,csak màr a pàrkapcsolatomra is kezd ràmenni.Mert a szexhez sincs kedvem.Nem tudom mit tegyek.
júl. 9. 12:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
Erről a süllyedő hajóról meneküljön, ki merre lát. Van az életnek jó oldala is. Csak nem itt. A hibanem bennünk van!
júl. 9. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 anonim ***** válasza:

Mondj fel a munkahelyen es menj be pl a Tunderhegyre 3 honapra. Lesz idod es segitseged elgondolkodni az eleteden. Eselyes, h gyogyszer is kell, hogy kijuss a legmelyerol.

Jobbulast!

júl. 11. 04:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:

9-es vagyok

En ezt tettem, es ha megnezem a 2 evvel ezelotti enemet es a mostanit, 2 kulonbozo ember. Csak nalam a jo iranyban. Ez is lehetseges. Teny, hogy tenni kell erte.

júl. 11. 04:05
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!