Akinek sikerült, higyan tört ki? Akár magányból akár alberletből pénztelenségből, bàrmilyen gödörből?

Én is nő vagyok, és egyedülálló. Igazad van, ha egyedül vagy akkor minden nagyon nehéz, kivéve ha olyan szakmád van ami hiányszakma, vagy extrán jól fizet (pl. ügyvéd, orvos, IT zseni stb). Az összes többi "egyszerű" szakmával csak annyi pénzed lesz amennyivel nem halsz éhen.

Ha az ismerőseimet, kollégáimat, rokonaimat nézem, a nők 80-90 %-a úgy ment valamire az életben hogy gyorsan keresett maga mellé egy párt (házastársat) és így két fizetésből boldogulnak, így jutnak előre az életben. Az egyedülálló fiatalok meg szülői segítséggel. Csak az a nő ismerősöm ment valamire aki egy pasihoz csapódott. Még azok is jobban jártak akik később elváltak, de már volt elosztható vagyon.

Tudom hogy ezen sokan fel fognak háborodni, de gondolkozzon el mindenki hogy manapság pl egy hivatali dolgozó nő az alacsony fizetésével mire menne egyedül? Hiába dolgozik tisztességesen akár évtizedek óta, egy sima átlagos alkalmazotti fizetésből nem menne semmire ha nem lenne férje.

És mielőtt még valaki leírná hogy képezze magát, végezzen egyetemet....

Nem lehet mindenkinek egyetemi végzettsége, nem dolgozhat mindenki vezető beosztásban, mert összeomlana a társadalmi rendszer.

Elég szomorú hogy ma egy fiatalabb egyedülálló nő/férfi, semmire nem megy egyedül, csak kb annyira hogy a létfenntartáshoz szükséges pénzt tudja megkeresni. Ha meg idősebb de elvált, és gyerekei vannak akkor meg azért nincs lehetősége kitörni az állandó pénztelenségből. Akiknek hiteleik vannak azok úgyszintén nem mennek egyről a kettőre (nem a milliomos hitelesekre gondoltam).

Kitörni csak úgy tudsz ha találsz magad mellé egy társat, és ha ketten összefogtok, mindketten dolgoztok akkor jutsz egyről a kettőre. De ez is olyan mint az orosz rulett, mert ma még rendes a társad és együttműködő, de mi rá a biztosíték hogy 5-10-15 év múlva is az lesz?