Megint rám tört az magány és ez semmi vagyok érzés, hogy szüntethetem meg? 18/F
Soha nem volt úgy igazán mellettem senki, mindig csak magamra számíthattam... De voltak emberek akikkel beszélgettem és néha találkozgattam. Legtöbbjüket neten ismertem meg. Volt akivel komolyan gondoltam de nem lett belőle semmi. De igaziból jó volt, hogy van mellettem valaki. Most viszont olyan 1 hónapja nem beszélgetek senkivel, osztálytársakkal a suliban meg néha így messengeren de igaziból mindenki éli a saját életét.
Rámtört ez a nagyon egyedül vagyok érzés, és, hogy jelentéktelen vagyok. Mindenki megvan nélkülem, senki sem hiányol.
Vannak hobbijaim, ma is több órát beleültem és igaziból kicsit eltereli a gondolatokat és a zene is de meg nem szünteti... Ez olyan átmeneti helyzet de megoldást nem ad...
Hogyan szűnhetne meg ez az érzés? Mások is vannak akik így éreznek?
Egész életemet végigkísérte ez az érzés. Olvasok, vagy kitalálok valamit, próbálom elterelni a gondolataimat.
Legborzalmasabb az volt, amikor kórházban, műtét után sem hívtak fel azok, akiktől számítottam arra: érdeklődnek hogylétem felől. Ekkor jöttem rá, hogy nem számítok semmit... Hasonló helyzetben én nem bírtam volna ki, hogy ne érdeklődjek, ha más kerül ilyen helyzetbe...
Én is ezt éreztem, amit leírsz, amikor a magányt olvasásba és egyéb tevékenységekbe való temetkezéssel akartam megoldani.
Barátságosnak, nyitottnak, humorosnak, jó társaságnak kell lenni, olyannak, aki könnyen teremt kapcsolatokat. Beszélgetni kell az emberekkel, sok témában kell otthonosan mozogni, hogy hozzá tudj szólni, érdeklődőnek kell lenni mások iránt, ugyanakkor arra is rá kell érezni, mikor érdemes hallgatni, meghallgatni a másikat.
Elolvashatod az alábbi könyveket:
Dale Carnegie: Hogyan szerezzünk barátokat, Emma Sargens, Tim Fearon: A társalgás művészete.
Ha tudsz angolul, itt ilyen tanácsokat írnak (magyar hasonló jellegű oldalt nem ismerek):
Nézd meg a Wikipedia-n, rendkívül kivonatos formában a tanácsokat is olvashatod:
Ugyan így vagyok, 21 évesen. Régebben nem zavart de mostanában egyre jobban, senkivel nem tudok találkozni, beszélgetni, nagyon rossz. És az a baj hogy nem tudom hogy ezen hogy tudnék változtatni. Nem akarok örökre így élni:(
21F
Bp.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!