Más is szokott "besokallni" a magánytól?

Elég változó a hangulatom, vagy nagyon jó kedvem van, vagy lejövök az életről. Próbálkozom párt találni, mert szeretnék egy társat akivel együtt élhetnék majd, mert munka után otthon egyedül, hát elég szär.

De mivel nem jön össze már másfél éve, folyamatos pofára esések vannak csak, néha besokallok. Ma melóban végig azon kattogtam, hogy csak jussak haza, kisírom magam, aztán végül nyílván nem tudtam sírni, mert nem tudok és bennem marad minden feszültség. Ilyenkor elfog a kétségbeesettség érzése.

Hobbim van, imádom, űzöm, de attól még egyedül fekszem le aludni szóval nem adja meg azt amit szeretnék. Sportot is próbáltam, egy ideig rápörögtem de utána abbahagytam, szintén nem adja meg amit szeretnék. Úgymond a lelkitársam keresem.

Veletek szokott ilyen lenni? Mit szoktatok csinálni?

27F