Visszahúzódó, magányos embereknek állandóan azt tanácsolják, hogy mozduljanak ki. Oké, tegyük fel kimozdulok. És ott hogyan tovább?
Csak azért kérdezem, mert amikor felmerül, hogy az olyanoknak mint én nincs senkijük, se párja, se barátja, akkor jön a jó tanács menetrend szerint, hogy álljunk fel a gép elől, lépjünk ki az ajtón és ismerkedjünk.
Ez így eddig nagyon jól hangzik. Csak annyi a bökkenő, hogy a gyakorlat kicsit más. Értsd: a kutya nem kíváncsi rám élőben.
Jártam általános iskolába, gimibe, egyetemre. Végig ugyanaz volt a jellemző: ha van mellettem egy ember, akkor néma csend van, esetleg ha még újonnan ismert meg az illető, akkor valami kínos egysoros "beszélgetés". Onnantól, hogy hárman vagyunk, a másik kettő (tök mindegy hogy pasi-pasi, pasi-nő vagy nő-nő) elkezdenek egymással dumálni, én meg levegőnek vagyok nézve, mintha ott se volnék. Gimiben, egyetemen végig ez volt. Mikor egyetemre bekerültem, próbáltam aktívan tenni ez ellen, tiszta lappal kezdeni, kezdeményezni beszélgetést, jó képet vágni mindenhez és mindenkihez, de ott is maximum 1-2 hónapig "tartottam ki", utána mindenki mással kezdett el beszélgetni helyettem, senkit se érdekeltem, maradt a telefonom.
Na már most, ha minden embernek érdektelen vagyok, sőt hovatovább zavaró a jelenlétem, akkor mégis hogyan mozduljak ki és ismerkedjek? Hol, kivel, minek? Hiszen senki nem kíváncsi rám. Nem tudom miért. Ezek után minek törjem magam? Még több negatív élményt szerezni?
Többnyire bugyuta emberektől kaphatod ezeket a tanácsokat, kb nulla empátiával.
Bele se gondol így, miért vagy olyan, amilyen.
Anno engem apám akart kényszerrel belerángatni a haveri köreibe, borzalmasan sz.rul éreztem ott magam, rühelltem az ottani embereket.
Ellenben anyámmal nagyon jól elvoltam, meg egyedül, meg a kis szerény, szintén visszahúzódó haverjaimmal.
És.....valamiért tapadtak rám a nagyszájú, elnyomó, okoskodó emberek.
Gyűlöltem őket.
Ha ennyire ezt a reakciót váltod ki az általad keresett emberekből, akkor:
A) hagyd a fenébe, nem vagy társaság kedvence
B) nem jól válogatod meg az embereket. Nem mondom, hogy akkor menj oda olyanokhoz, akik nem szimpik, mert annak nincs értelme.
Szóval vissza is kanyarodtuk ahhoz, hogy hagyd a fenébe. Magányos programokat keress vagy olyan csoportos elfoglaltságokat, ahol egyedül is elvagy.
5
nőként gyerekjáték neten ismerkedni
Ez a hármas szituáció nagyon ismerős, ugyanezt tapasztaltam.
Először egy pillanatra rosszul esett, hogy nem vonnak be a beszélgetésbe, de gyorsan elmúlt a kirekesztettség érzése, mert annyira nem akartam belefolyni, nem éreztem semmi többletet, hogy most hármasban beszélgetünk.
Nekem a kettő ilyen esetben több, mint a három. Sőt, a kettő a legtöbb.
Háromtól már felszínesebbé kezd válni a beszélgetés, de ez természetes is.
Ők nyilván az ő szemszögükből azt látják, hogy az a harmadik nem annyira aktív a dumálásban, akkor mit erőlködjenek, nyilván nem akar beszélni, vagy nem vagyunk neki szimpatikusak, így csak elviselik őt.
Nekem kicsit hasonló. Nem egyszer az van, hogy levegőnek vagyok nézve, ha rajtam kivűl másik kettő ott van.Egyszerűen érzi az ember, hogy az a kettő egymással beszél, de az ember meg le van ejtve. "ha nincs ló, szamár is jó". A levegőnek nézett ember a szamár.
Igaz, rám néznek az emberek, látják: bicegek ahogy megyek, az arcom nem nőies formájú, nem járok fodrászhoz, nincs műköröm, nincs smink...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!