Nekem miert nem eleg az ami masoknak igen?

Sajnos nagyon igaza van a kérdezőnek.

Olyanná vált az emberek élete,mint egy album,kötelező képekkel.

Sok a boldogtalan,kényszeres életű ember,de játssza a szerepet,mert fél,hogy otthon, melóhelyen,egyéb helyeken kiközösítik,kiutálják.

Ha valamit nagyon utáltam mindig, az a kötelező pofavizitek, megjátszott öröm,vendégeskedés egyébként kibeszélt rokonoknál.

Szerintem te vagy az aki felszínesen közelíti meg ezeket a dolgokat.

Céges eseményeken szerintem meg lehet ismerni egy csomó embert és sokszor nagyon érdekes témák fel tudnak jönni. Volt hogy valakivel munka után simán 3-4 órát beszélgettünk még az irodában.

Barátok ugyanez, plusz szervezhetsz velük eseményeket, pl szoktunk közösen nyaralni, túrázni, társasozni és egyebek.

Bulizni én ritkán megyek mert nem az én világom, de jól esik néha elereszteni magát az embernek táncolni egy kicsit és megfeletkezni a problémáidról.

És még sorolhatnám. Ezek nem figyelemelterelések szimlán élvezed az életedet. Ehhez viszont nyitottnak kell lenned.

Első körben használhatnál ékezetet, mert baromi zavaró.

Egyébként nem mindenki él olyan robot módjára, ahogy leírtad. Én imádom a munkámat és mivel egy családias cégnél dolgozom (8-an vagyunk összesen), így a társaság is baromi jó. Egy korosztály, hasonló érdeklődési kör stb. Szóval én szeretek alkalmanként elmenni céges rendezvényekre a kollégákkal és a főnökökkel.

Aztán hazajövök és valóban beszélgetünk vagy főzünk a férjemmel, de sokszor beülünk valahova kajálni, ha nincs kedvünk nekünk csinálni.

Emellett vannak barátaink, akikkel szeretünk találkozni.

Nem érzem úgy, hogy sivár lenne az életem, mert rengeteget járunk (legtöbbször spontán) utazni, világot látni. Vannak hobbijaink haladunk az életben. Gyereket mi sem szeretnénk soha, annál fontosabb az egymással töltött idő és még a munka is, szóval ez az egyetlen, amiben egyet értek veled.

A karácsonyi családi összejövetelt én megint nem tudom értelmezni, mert tesómékhoz megyünk meg anyukámhoz, őket pedig mindketten szeretjük, szóval ez sem kényszer. Akikkel az lenne, azokkal a kapcsolatot sem tartjuk már évek óta. 🤷‍♀️

Te egyébként baromi megkeseredettnek tűnsz az írásod alapján. Se egy normális rokon, se normális emberi kapcsolatok, se munka?

Te kb az a fajta lázadó vagy, aki csak azért ellenkezik, hogy ellenkezzen, amúgy meg benned sincs semmi tartalom, különben tudnád az alternatívákat, élveznéd az életedet csak máshogy, mint a többiek. De mivel nincs semmi, ezért a többiekkel vagy elfoglalva. Nem beszólásnak szánom, hanem hogy legyen min gondolkodnod. Lehet keresgélni a végtelenségig, de nem biztos, hogy ami társadalmilag elfogadott, az automatikusan szar. (Én sem csinálok egy csomó mindent az ilyen alap dolgok közül, de van amit meg igen, mert nekem úgy jó.)

Senkinek sem kell élveznie egy céges bulit vagy akármit amit leírtál, de a többség őszintén élvezi, azért megy, de emellett általában nem csak annyiból áll az életük, amennyit te látsz, a mélyebb kapcsolataikba, szabadidejükbe nem látsz bele, bár tényleg sok a robot, de nem mindenki az, aki elsőre annak tűnik.