Másoknak igen. Nekem miért nem?

Folyton azt látom, hogy az emberek olyan személlyel szeretnek lenni, akire felnézhetnek, aki életvidám, aki elért valamit, stb...

Tudom, nem egy nagy életcél, de abban a reményben egy közösségi felületen ''generáltam''egy oldalt, ahova rendszeresen publikálok. (Mindegy, hogy mit.)

Az emberek szeretik, tetszik Nekik. Volt, aki rám írt privátban tanácsokat kérni, vagy csak köszönetet mondani, bár nem tudom miért... Jólesett, tényleg.

Jelenleg ott tartok, hogy minden 7. napon, azaz hetente összegyűlik 1000 követő/kedvelés, kinek hogy tetszik, szinte egy arányban van.

Úgy voltam ezzel a dologgal, hogyha a több ezer ember közül is, de biztos lesz egyvalaki, aki ha ír nekem, jól elleszünk és így tudok barátokat gyűjteni, vagy hogy is mondjam... Nyilván nem az a célom, hogy csak azért beszélgessenek/foglalkozzanak velem, mert van egy szellemi értékem, és akkor ''megérdemlem,'' mégis úgy vélem, hogy könnyebb így barátkoznom. Tévedtem. Azóta sincsen EGY barátom sem, hisz miért is lenne? - Sosem voltak barátaim. Nem értem, mi az, ami ennyire visszataszító bennem.

Mit tegyek?