26 évesen szerintetek nehéz bepótolni azt, ami másoknak korábban megadatott?

Későn érő típus vagyok ez tény. És szinte minden jellemvonásomban anyukámra ütöttem,aki megcsinált 2 diplomát fiatalon, most meg még kettőt az 50-es éveiben, baromi szorgalmas, kitartó, ebben szerintem nagyonis rá ütöttem. Én is végig kitűnő voltam gimiben, egyetem alatt is, több nyelvvizsgám van, külfdön is éltem/tanultam is. Rengeteg sok támogatást kaptam tőlük.

Ugyanakkor mégis azt érzem, hogy ez a fajta nevelés, szorgalomra össtönzés, túlzott gondoskodásnak voltak negatív következményei is. Ezek főként gimiben tűntek ki, majd végig kísértek az egyetem során is.

1. Baromi nehezen tudok ellazulni.Szeretek barátokkal bulizni, de baromira feszélyezve érzem magam nagyobb társaságban.

2. Sose voltam egy kozponti szereplo. Ezt fokent annak tulajdonitom, hogy nem tudtam sosem meggyozoen ervelni, kiallni az igazam mellett. Altalaban mindig csendben maradtam.

3. Hosszu tavu barati kapcsolataim, baratnom se lett. 1 lannyal jartam par honapot, de a tavolsag miatt vegul szakitottunk. Ő egyebkent fullra azt hiszi, hogy én extrovertált vagyok, pedig igazabol csak jofej akarok lenni mindenkivel, MBTI teszt alapjan is inkabb intro vagyok. Kicsit irigy is vagyom emiatt, ha latom plane igy nyaron hogy ki kivel jar, hazasodik, vagy a nagy barati koroket, mig en csak otthon vagyok batyammal meg szuleimmel.

Sokszor volt, hogy elmentem egy tapasztaltabb haverommal bizni, hogy na majd lesz valami, de en olyan szinten feszelyezve ereztem magam, hogy inkabb csak ittam, persze ez sokat nem segitett.

Most pedig lediplomaztam, allaskereses kellos kozepen vagyok, nem lesz mar tobb lehetoseg igy ismerkedesre sem.

Szerintetek utólag lehet ezen meg valtoztatni vagy van aki hasonloan erezte magat? Jo lenne majd egy hosszabb tavu kapcsolat meg baratsagok, de azt erzem amig onbizalomhianyos vagyok, esek tenyleg csak tavlati celok maradnak.