Hogyan küzdjem le azt a gondolatomat, hogy kevesebb vagyok másoknál? Hogy fogadjam el, hogy engem is lehet szeretni és elfogadni?

Sziasztok, 20+ lány vagyok és rájöttem,hogy abnormálisan kevésnek tartom magam. Józan eszemmel látom,hogy egyáltalán nem vagyok olyan szörnyű,mint ahogy gondolom,de mégis amikor éles helyzetbe kerülök akkor mindig alábecsülöm magam,azt hiszem,hogy mindenben kevesebb vagyok. Életemben párszor már mondták,hogy mennyire szeretnek milyen jófej vagyok ,kedvelnek stb, és ilyenkor kb lebénulok és elmenekülök,begubózok ,mert elfogadhatatlannak tartom,hogy bárki ezt gondolja rólam.

Tudom,hogy gyerekkorból ered,mert apám mindig mondta,hogy hülye gyerekei vannak,sose bízott ránk semmit,mindig azt mondta úgyis elrontjuk,mi hülyék stb vagyunk. Nem igazán hallottam dícséretet ,elismerést így belém égett,hogy rosszabb vagyok másoknál. Hogy tudom ezt feloldani? Valakinek sikerült ilyesmiben előre lépnie?