Hogy tegyem túl magam azon, hogy nekem már nem lesz olyan életem, mint másoknak?

Még mielőtt valaki azt hinné ez nem hiszti vagy sajnálkozás, de nagyon nehéz nekem és nem tudom meddig birom.

Igen lehet irigy is lettem vagy nem is így mondanám hiszen örvendek másoknak csak nem értem én miért nem lehetek olyan, mint ők.

Minden barátnőm szép, okos, ügyes, komoly kapcsolatban tervezi a jövőt, pénzt keres minden.

Én meg hát meg se szólalok, mert nekem ezek közül semmi sincs, pedig őszintén próbálkozom.

DE

A legfontosabb mégis az, hogy nem vagyok egészséges és ez az ami a legjobban nyomaszt, egy olyan betegségem csak rosszabb lesz idővel. Ebbe nem akarok bele menni(félek valaki megtudja én vagyok :))) ) de tényleg a halál is jobb ennél(persze nem voltam olyan “szerencsés” olyat kapjak ami azzal végződne inkább)

Tudom nem szabad ezt mondani de annyira tud fájni, hogy nekem csak ennyi fog jutni, hogy végig nézzem, hogy mindenki boldog, férjhez megy gyerek stb stb. én meg örulhetek ha nem fáj valamim.

Tenyleg őszintén kivanom legyenek boldogak de sajnos ez van velem és olyan kevésnek érzem magam, kerülöm is az embereket ezért.

Próbálok örülni apró dolgoknak, családom szerencsére mellettem de akkor is nehéz, főleg ha elkap egy ilyen hullám.

Ilyen helyzetben keressem meg az élet értelmét de hát nem megy és olyan fiatal is vagyok még csak 25...

Az se mondanám normálisnak, hogy rengeteget gondolok a halálra és, hogy bár ne lennék és hasonlók...( voltam pszichológusnál de nem segített )