Mi van, ha örökre magányos maradok?
37 éves (férfi) vagyok és majd egész életemben magányos voltam.
Lassan két éve élek Budapesten. Amikor ide jöttem, azt hittem könnyebb lesz kapcsolódási pontokat találni. Viszont ugyanúgy magányos vagyok, mint mielőtt ide költöztem.
Megpróbáltam érdeklődési kör mentén ismerkedni, próbáltam önkénteskedni, eljártam időnként könyvtárba, voltam pár koncerten. És persze rengeteget próbálkoztam online ismerkedni például fórumokon, társkeresőkön.
Voltam pszichológusnál, de semmi olyat nem mondott, ami segített volna. Egyszerűen más az értékrendem, mint azoké, akikkel találkozhatnék csoportos aktivitásokon.
Barátságra is nyitott voltam mindvégig, de a legfájóbb, hogy nincsen társam, és hiányzik az intimitás.
Szóval nem tudom, mi van akkor, ha örökre magányos maradok.
Elvégre megtörténhet, és elég valószínű is.
Nem hiszem, hogy valaha boldog lehetek magányosan, és nem is akarom a gondolkodásomat átalakítani, hogy kényelmesebb legyen így élni. Amit most érzek, az a természetes, társas lény vagyok, nem tudok mit tenni.
Viszont szenvedésben és remény nélkül sem élhetek.
válasza: válasza: válasza:NE FÜGGJ!!!
Ezt az egész kodependens társfüggőségi hajlamot nagy előszeretettel neveli bele az emberbe a társadalmi mentális és szellemi fősodor. Függőre vagyunk nevelve, függünk, hogy mit szólnak a mások, milyen visszajelzéseket kaponk, van-e párunk, másik felünk, stb stb.
Az ember falkaállat, társas lény, de nem szabad túlzásokba esni. Az ha nincs élettárs/házastárs, nem tragédia. Persze, nyilván jó, ha van, de ezt ennyire nem kell túltolni.
1:
Lehetséges, hogy túlzás, hogy rengeteget próbálkoztam. Online igen, és biztosan sokat is gondolkoztam, hogyan nyissak mások felé offline, viszont szinte nincs is olyan társaság ahova csatlakozni tudnék/szeretnék.
Még az önkénteskedés tűnt a legjobb lehetőségnek, viszont azon keresztül alig ismertem meg új embereket. A legtöbb önkéntes munkával nem tudok azonosulni.
Hobbin keresztül nehéz ismerkedni, mert az többnyire gyakorlás egyedül.
Szóval nem nagyon vannak kapcsolódási lehetőségeim az online-on kívül, de online se sokkal jobb a helyzet.
Társkeresés azért nehéz, mert a leggyakrabban így ismerkedünk:
- Munkán keresztül - ahol én vagyok, ott ez valószínűtlen.
- Online - nekem nem működik, pl. Bumble és Tinder tele van sokkal jobb szocioökonómiai helyzetben lévő nővel, vagy akikkel matchel-ek, gyakran túlsúlyosak.
- Ismerősökön, barátokon keresztül - nekem nincsen kapcsolatrendszerem.
3.
Nem tudom mit értesz az alatt, hogy nem kell túlzásba vinni.
Szerintem biológiai szükséglet az intimitás, hogy valakihez tudsz szólni, hogy valakivel meg tudod osztani a lelkesedésed, hogy valakinek a szemébe tudsz nézni, miközben tudod nem csak egy idegen vagy neki.
Egyedül mégis mit csináljak, ami megközelítőleg helyettesítheti mindezeket? Verjem ki magamnak?
válasza:2.
"Már mindenki mindent megtapasztalt, amit lehet, én meg annyira esetlen vagyok."
Nagyon sokféle az emberek helyzete és tapasztalata. Nagyon sok ember ebben a pillanatban is magányos, van aki nem talál munkát, van aki alkoholista, van aki drogos, van akit a szülei vernek, van aki a sitten ül, van aki bűntudattól szenved, van aki gyászol, van aki daganatos, van aki mozgássérült, van aki éppen most haldoklik, van aki éhezik, van aki szomjazik…
Nem verseny.
válasza: válasza:#3-as vagyok
Ezt mondtad: "Szerintem biológiai szükséglet az intimitás, hogy valakihez tudsz szólni, hogy valakivel meg tudod osztani a lelkesedésed, hogy valakinek a szemébe tudsz nézni, miközben tudod nem csak egy idegen vagy neki."
Igen, ez valóban jogos igény, de NEM LÉTSZÜKSÉGLET!!!
Régen én is azt hittem, hogy az. Amikor a párom 15 év után elhagyott, nagyon komolyan megrázott, nagyobb szenvedést okozott a csalódás miatt, mit egy haláleset.
De utána mély önismereti munkával felfejtettem a dolgot és rájöttem arra, amit más körök is megerősítettek, hogy a túlzott függés, ragaszkodás nem visz előrébb.
Így nemes egyszerűséggel kivettem a rendszerből az olyan faktorokat, amik KRÍZOID helyzetet teremthetnek.
Igaz, nem hízeleg, nem csóvál, mert nincs kutyám, ám nem is aggódok, nehogy elkapjon valami betegséget.
A szobanövényem kiszáradásáért sem kell aggódni, mert nincs szobanövény.
Hosszú incel évek és nőgyűlölő, frusztrált fassszjankóként jöttem rá, hogy nem kell utálkozni, nem kell esdekelni, de végképp nem kell függeni.
Van barátnőm már, de nem függök rá. Ha szakítana, leszarnám. Amíg velem van, élvezem. Igaz, nincs mély intimitás, de nincs krízisveszély sem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!