Nem érzem jól magam Pesten, hazamenjek? 23/f

Egész Budapest katasztrófa ilyen szempontból. Szó szerint mindenki mint a lovak megy előre szemellenzővel a fején.

Zajos koszos és büdös. Egy parkba nem tudsz elmenni sétálni hogy ne lennének ott is sokan. Én 2 évig bírtam utána hazaköltöztem szintén vissza a vidéki kisvárosba. De nekem így vosszagondolva a két év alatt sok szép emlékem sincs onnan. Akinek nem való nem kell erőltetni. Ezt megtanultam a saját hibámból.

30/f

3 hét nem döntés, hanem megfutamodás.

HA 6 hónap múlva is így érzel, akkor menj haza! Akkor az egy átgondolt döntés (és szerintem igazad van, én sem szeretem Pestet bár én ide születtem és mindig is itt éltem)

Ez nem változtat azon, hogy még semmit sem láttál és éltél meg az egészből. Még esélyt sem adtál magadnak, hogy megszokd, nemhogy megszeresd. Ha ennyire nem akartad, akkor kár volt belevágni.

27 éves vagyok. 2015 óta, azaz egyetemista korom eleje óta vagyok itt. Utáltam és utálom minden percét az ittlétnek. Budapest max annak jó, akinek zöldövezetben, de még ott is elit környéken van saját tehermentes lakása, családi háza. Olyan pénzszerzési lehetősége, hogy ne kelljen a buszon a sok okádék ember között zötyögni, a kutyaszart meg a hányást kerülgetni.

A lelki oldaláról, azaz a totális elmagányosodásról ne is beszéljünk. Képtelenség ismerkedni, emberekkel kapcsolódni. Egyszer eljátszottam, hogy spontán odacsapódtam társaságokhoz. A vége az lett, hogy a kezdeti lelkesedés után már senki nem szólt hozzám, és azon vettem magam, hogy már el is tűntek ezek az emberek a környezetemből. Én pedig hazamentem. Egyszerűen nem megy. Ezért mondom, hogy azok akik itt nőttek fel, itt vannak a gimis, gyerekkori barátok, azok kb elvannak, mások nem.

Pestnek csak annyi vonzereje van, hogy jobbak a fizetések. De ellenben rohadt drága a lakhatás. Akinek bérelnie kell és ezt levonja, annak bizony nem sokkal marad több itt, mintha vidéken maradna.