Másnak is ennyire fáj a szeretethiány? 31/F

Kedves kérdező! Én együttérzek veled. Én egy negyvenes nő vagyok. Van néhány barátom, a férfiak még érdeklődnek irántam (remélem, még fognak is), de a családom tagjai szinte már mind meghaltak, gyermektelen vagyok. Sokszor jut eszembe, hogy már csak néhány ember van, akinek igazán számítok. Szerencsére én szeretek barátkozni, de itt, a mai Magyarországon sok a felszínes, primitív ember, akikkel nem tudok és nem is akarok kapcsolódni. Az elmúlt években egyre magányosabbnak érzem magam. Remélem, idővel lesz új, tartalmas párkapcsolatom, több barátom. Nemcsak érzelmileg nehéz a magány, hanem más veszélyei is vannak. Ha pl. egyedül öregszem meg, akkor ha pl. demens leszek, könnyen kiforgathatnak bűnözők a vagyonomból. Betegség esetén se nagyon kapok majd segítséget. Rájöttem, hogy a kapcsolati tőke szűkössége egy olyan korrupt országban, mint a miénk, elszegényedési kockázatot is jelent.

Szerencsére én úgy érzem, tudok ez ellen valamennyit tenni. Neked inkább a kötődéssel lehet gondod, mit mondott erre a pszichológus? Én pl. szívesen kötődnék több emberhez is, de ez nem mindig kölcsönös és sok olyan van, akihez nem is érdemes.

Neked azt tudom még tanácsolni, hogy válassz olyan hobbikat (pl. túrázás, sportok, stb.), amit társaságban lehet űzni és így megismersz majd új embereket is. A lényeg, hogy élvezd az egészet, ne görcsösen akarj barátkozni, ez majd magától kialakul.