Ki, hogyan kezeli a szeretethiányt?

Vannak boldog pillanataim, nem vagyok depressziós, van életcelom, jövőképem, vannak boldog pillanataim. De egyszerűen folyamatosan azt érzem, hogy értéketlen vagyok, felesleges az életre és rohannék az emberi kapcsolatokba és ezeken szorongok is, halálvágy jön elő. 20 éves vagyok, egyetemista lány. Nem voltam tervezett gyerek, csak becsúsztam és úgy döntöttek, hogy megtartanak ezért a szüleim nyugdíjas korúak, a nővérem pedig az anyám is lehetne. Kiskoromban meghalt bátyám,5-7 éves korom körül arra emlékszem, hogy szüleim nem voltak ott, mivel mindketten kivoltak lelkileg, nem igazán foglalkoztak velem, nővérem sem játszott már szerepet az életemben, mivel már a saját életét építette a párjával. Aztán megszülettek a gyerekei és a családban a gyerekei voltak a szenzációk (a gyerekei felé egyfajta irigység is kialakult bennem mai napig). Általánosban és gimiben js végig vagy csendes emberekkel voltam jóba vagy pedig rosszul válogattam az embereket és nem volt jó baráti kapcsolat. 14 éves koromban anotalkozni kezdtem és ott ismertem meg online barátokat. Akik pótolták a normál életbeli barátok szerepét. Szociálisan tudok beszélgetni, de csak ha valaki kezdeményez, amúgy nem merek kezdeményezni beszélgetést emiatt az egyetemen új lappal sem sikerült baráti kapcsolatokat kialakítani. Az utóbbi időszakban pedig az online barátoknak is jobban kialakult az élete, így már nekik nem vagyok fontos. Van egy párom 400km-re, akit szintén online ismertem meg régóta. Nagyon szeretem, eszem ágában sincs szakítani, de borzalmasan viselem a távolságot és ebben az időszakban most ő sem nyújt elég vigaszt, szeretet csak ha vele vagyok, de az összeköltözés nem opció. Plusz azt se szeretném hogy úgymond lógjak rajta és ő adja az összes szeretet, mivel tudom hogy a probléma összetett és szeretném helyretenni.Rajta kívül anyukám próbál minél több szeretet adni, de nem elég az sem. Egyszerűen úgy érzem január eleje óta mióta realizáltam, hogy az online baráti kapcsolataim mennyire leépültek és szinte nincsenek nagyon nehezen tudok meglenni. Rengeteget szorongok, pánikolok, nemtudom elengedni magam, ha egyetemen beszélgetek egy társammal akkor is ezen agyalok hogy értéketlen vagyok, otthon is magammal is nehezen tudok ellenni mostanában, motiválatlan vagyok, megvan a jövőképem de folyamatos félelmek gyötörnek azzal kapcsolatban és úgy érzem sosem tudok majd kiteljesedni és boldog életet élni, megbénít. Ugyanakkor lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem elég a párom és anyum szeretet, plusz az életem egyéb része is teljesen rendbe van és zavar, hogy nem elég, hogy üresnek érzem. Nemtudom hogy mit tegyek kóros szeretethiány ellen. Az egyetemen nem érzem azt, hogy sikerülne kialakítani valami baráti társaságot, mert mindenkinek megvan a saját élete, plusz minőségi embereket szeretnék. A mostani ismerősökkel, volt barátokkal is beszélek de olyan felszínes az egész. Mit tegyek ez ellen? Hogyan kezeljem? Egyszerűen csak az van bennem, hogy majd diploma után munkahelyen tudnék kialakítani barátságokat, vagy legalább szociálisan újrakezdeni az életem, de addig még 2,5 év. Pszichológushoz járok 3 éve de csak havi szinten, anyagiak miatt, de nem igazán segít. Félek hogy megbénít, nehezek a hétköznapok, nehéz minden pillanat.